A DPF-ek belső világa – A gyakorlat elméletigénye – 3. rész

A DPF-hibákat érdemes két nagy csoportra bontani: természetes öregedés/használatból eredő hibákra, illetve rendellenes használat vagy motorhiba által előidézett károsodásokra. A PN-mérés (műszaki vizsgán való használata bevezetés alatt áll) pedig főleg a szűrő mechanikai integritásáról és tényleges szűrőképességéről ad információt, nem arról, hogy mennyire van eltömődve.

A korom regenerációval elégethető, a hamu viszont nem. Ezért a DPF élettartama során fokozatosan csökken a rendelkezésre álló hamu-/koromtároló térfogat, nőhet a nyomásesés és gyakoribbá válhat a regeneráció. A gyártók ezt normális élettartam-jelenségnek tekintik. Ide tartozik a PSA (és mások) által használt Eolys – gázolajhoz adagolt folyékony katalizátor –lerakodás és eltömítő hatás miatti élettartam rövidülés is.

A regeneráció során a koromeloszlás nem feltétlen egyenletes. Emiatt lokálisan nagyon nagy hőmérséklet-gradiens alakulhat ki, ami termikus feszültséget és például ring-off crack típusú repedést okozhat.

Miért növekedhet meg a DPF-en átjutó részecskeemisszió?

Ha a motor üzemi hőmérsékletű és a mérési körülmények megfelelőek, tartósan nagy kipufogó-PN (részecske darabszám) elsősorban arra utal, hogy a DPF-en keresztül részecskék jutnak át.

Tehát tipikusan nagy PN érték DPF-integritási, illetve bypass problémát jelez.

Egy jó falszűrő (wall-flow DPF) meglepően csekély PN-t produkál. TNO-mérésekben (holland kutatóintézet) megfelelő DPF-fel meleg alapjáraton gyakran 5 000 #/cm³ alatti koncentrációt mértek; a hibás vagy eltávolított szűrőknél a koncentráció nagyságrendekkel nagyobb lehetett. Az UNECE-ben tárgyalt PN-PTI megközelítések ezért éppen a DPF hibájának felismerésére használják a részecskeszámlálást.