Megéri-e „felvillanyozni” a régi verdákat?

Napjaink műszaki világának talán legtöbbet hangoztatott szava az „innováció”. Ez az ambicionáló erő, mely minden, járművekkel kapcsolatba kerülő embert – legyen az mérnök, járműtulajdonos stb. – arra sarkall, hogy a piaci, társadalmi tendenciákat figyelembe véve ne maradjon le. Persze mindenki a maga lehetőségeihez mérten próbálja megteremteni, biztosítani azt a bázist, mely egyben az ötletgeneráló alap is. Így van ez akkor is, amikor valaki egy, a „szívének kedves” hagyományos hajtású autót elektromossá szeretne átalakítani. Mivel egyre több ilyen irányú megkeresés érkezik hozzánk, így talán eljött az idő, hogy ha nem is teljeskörűen, de lényegre törően az alap műszaki-jogi kereteket egy csokorba szedjük.

Az ötlet nem alap nélküli, hisz mind a világban, mind Európában is körbenézve vannak már „electric conversion kits” szettek, melyek a „Verne Gyula-féle fantazmagóriából napjaink realitásába repítik az olvasót”. Persze helyén kell tudni kezelni az ezzel kapcsolatos információkat, hisz egy ilyen átalakítással – mely adott esetben nincsen minősítő intézet által az EU-követelményeknek, ENSZ–EGB-előírásoknak megfelelően jóváhagyva – mintegy egyedi gyártóvá válunk, és ennek bizony az elvárásait, anyagi vonzatait viselni kell a közúti közlekedés számára a közlekedési hatóság általi elfogadáshoz, legalizáláshoz.