Harley-Davidson – Új utakon

A kétezer-tízes évek második felében a környezettudatosság hiperbolikája napi szinten honosította meg a tömegkommunikációban és a mainstream mediában a „szén-dioxid-csökkentés”, a „karbonsemlegesség”, az „alternatív energiatermelés és -felhasználás” – tegyük hozzá: nem mindig hiteles és objektív felmérések eredményei alapján – egyre hangosabban szajkózott és persze egy új jövőképet felcsillantó varázsszavait. A nyilvánvaló lobbitevékenységet folytató és az emberi tömeghisztériát kihasználó orákulumok „vészcsengőinek” időnként hamisan recsegő hangját az idő és a józan kutatások eredményei talán tompítani fogják. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a célba vett iparágak, jelesül a járműipar legtöbb prominens szereplője a mainstream üzenetét „bekapta” és egymással versenyezve hetente tűnnek fel az újabb és újabb EV-projektek és akkumulátorüzemű szériajárművek.

Egy korábbi cikkünkben bemutatott LiveWire-program a Harley-Davidson válasza a fentiekre és nem titok, hogy kisebb EV-k tervein is dolgoznak. Nos, hagyjuk most a globális károsanyag-kibocsátás geográfiai eloszlásának és minőségének alakulását, valamint a fejlődő országokbéli háttéripar és a veszélyes hulladékok jövőbeni megsemmisítésének vagy reciklációjának előre nem látható problematikáját és az elektromos járművek tömeges elterjedésével szükségessé váló városi elektromos hálózati infrastruktúrák rekonstrukciójának felmérhetetlen összegekbe kerülő kihívásait. Neves motorkutató szakemberek manapság egyelőre legjobb esetben is null szaldóra jelzik a divatos villanyautó-korszak környezetvédelmi haszon-rizikó-költség mérlegének egyensúlyát. Valószínűleg az újgenerációs, könnyű, nagy energiasűrűségű lítium-ion vagy graphene-akkumulátorokkal, vagy az újabban nagy reményeket tápláló SSB (solid-state battery) szilárdtest-akkumulátorokkal és ultrakondenzátorokkal vagy éppenséggel a vezeték nélküli elektromos energiaátviteli technológiák gazdaságos elterjedésével a helyzet idővel az EV-k javára fog majd változni.