Az elektromos hajtás inkubátora a Formula-E technológia

A Formula–1 követői tudják, hogy a XXI. században kb. egy teljes év fejlesztőmunkája van benne, mire egy versenyautó pályára lép. Mivel teljes joggal mondható, hogy a gépjármű-versenysportok a közúti gépjármű fejlesztések „egyfajta laboratóriuma, innovációs gyökere”, így ne csodálkozzunk azon, hogy milyen jelentős párhuzamokat tudunk húzni a járműfejlesztések során. Ezen vívmányok egyik jelentős állomása volt 2014, amikor az 1600 cm3 -es turbófeltöltős, V6-os, közvetlen befecskendezéses alapra építkező hibridrendszert elsősorban a Renault nyomására bevezették, valamint a Formula-E – elektromos – autóverseny kategória – 2014–2015-ös első szezonja. Mielőtt a technikai részletekbe belemennénk, rögzítenünk kell, hogy sokak szerint a hibridrendszer minden idők legnagyobb motorfejlesztési ugrása, a legnehezebb kihívása volt, amivel csak motorgyártó szembesült eddig a Grand Prixversenyzés több mint száz éve során.

Úgy néz ki, hogy örök igazság Enzo Ferrari mondása: „Meggyőződésem, hogy minden eredmény, még azok is, amelyeket nem hatalmas újításokkal, hanem türelmes fejlesztésekkel értünk el, akár a legkülönlegesebb, legszélsőségesebb körülmények között is, új utakat nyitott, amelynek révén a normál utcai autók gyártása is fejlődik és fejlődni fog.” 2017-ben az electricmotornews.com weblapon a Formula-E versenysorozatra „vetítve” Gilles Normand megerősítette ezen gondolatmenetet: „Szeretnék köszönetet mondani a Renault e.dams csapatának, amely ismét felejthetetlen show-t hozott a városközpontjainkba. A csendes, nulla károsanyag-kibocsátású Formula-E verseny elsősorban arra emlékeztet bennünket, hogy az elektromos járművek igazi vezetési élményt nyújtanak.” A Formula-E versenyautó központi eleme az akkumulátor, mivel ez a hajtáslánc középpontjában található és az autó közepére van felszerelve.