EFA Amerangban

Az EFA autómúzeum a német autótörténelem ma már 125 éves történetének múzeuma, mint azt a neve, Museum für Deutsche Automobilgeschichte is jelöli. Alapítása, 1990 óta még nem telt el annyi idő, hogy a nagyon közismert és látogatott múzeumok közé emelje, habár ezt gyűjteményi gazdagsága – kb. 200 autó és technikai tárgy – teljesen indokolná. Az interneten fellelhető képgyűjtemények azonban már szinte a teljes állományt bemutatják, és számos népszerűsítő veteránautó forrás, így például a wikipedia is, itt készült fotóval illusztrálja anyagait.
Az amerangi Freiberger család a település régi pékségét vivő (Bäckerei) iparos famíliája. Üzemük a II. világháború utáni gazdasági fellendülésben kezdett erőteljesen növekedni Ernst Freiberger, majd fia, ifj. Ernst Freiberger vezetésével. Mára a Freiberger Holding Németország egyik jelentős élelmiszeripari vállalata, számos alapítvány létrehozója. Ernst Freiberger (1927 – 1997), az oldtimer gyűjtemény birtokosa, a szülőfalunak akart idegenforgalmi nevezetességet adni a múzeum alapításával. A mintegy 6000 m²-es kiállítási alapterületen már a nyitáskor is 160 saját tulajdonú veterán jármű volt. A múzeum jó kapcsolatai révén más neves gyűjteményektől (Porsche, Daimler stb.) is vannak hosszabb, rövidebb időre kiállított gépjárművek és maguk is adnak kölcsönbe. Így a múzeum darabjai, túlmenően az időszakos kiállításokon, változhatnak. Korábbi képes múzeumbeszámolók a maihoz képest komoly átrendezést mutatnak. Idén nyáron sajnos a Porsche-gyűjtemény jeles darabjai, így például a 962 C vagy a 917-es motorja nem voltak láthatóak.

A múzeum technikatörténeti időrendi sorrendben vezeti végig a látogatót, belépéskor már szemünk elénk tárul a két első német „ősautó”, a Benz Patent Motorwagen (1886) és a Daimler Motorwagen (1886), valamint az első motorkerékpár, Daimler Reitwagen 1885-ből, mögöttük a német automobilizmus nagyjainak mellszobrai sorakoznak: Daimler, Benz, Horch, Otto, Maybach, Diesel, Bosch és Wankel.
A gyűjtemény számos ritkaságot tartalmaz: ős Wartburg, Adler, KAN, NAG, Hanomag, Fuldamobil, Gutbrod stb., és a német autótörténeti tematika okán szinte természetes a Mercedes-ek és BMW-k túlsúlya.
Természetesen ez a kis cikk is csak múzeumlátogatási kedvcsináló lehet. Az jár kétszeresen is jól, aki egyben a modellvasutak szerelmese is, hiszen a múzeum másik szekciója Európa egyik legnagyobb modellvasút gyűjteménye.
A múzeumban lévő kis mozi az ötvenes években készült autós játékfilmet játszik, melyen számos autó feltűnik a kiállítás darabjai közül is. A bátrabbak – főleg a gyerekek – Jackie Ickx formula 1-es autójában ülve szimulátoron játszhat. Érdekes technikai csemege az NSU Ro80 metszetmotorja, egy Golf falra került összes alkatrésze, a Maybach Zeppelin DS8 komplett alváza motorral 1931-ből (12 henger, 8 liter, 200 LE). Az autós ajándékboltban modelleket, szakmai irodalom vehetünk és egy kellemes büfében pihenhetjük ki a lerótt kilométereket.

Az első automobil, a Benz Patent Motorwagen tengely szíjhatásáról és differenciálművéről viszonylag kevés kép jelenik meg a szakirodalomban.

A Daimler Motorwagen (Motorkutsche) az első négykerekű automobil, a ló nélküli kocsit Wilhelm Wimpff neves stuttgarti kocsigyártó építette, melynek kormányzásához az első tengelyt kellett elfordítani. Motorja Daimler ún. állóóra motorja volt (1 henger, 469 cm3, 1,5 LE). Szíjhajtása már két fokozatú hajtást, „sebességváltást” tett lehetővé. Maximális sebessége 16 km/h.

Az ős Wartburg Motorwagen (2 henger, 998 cm3, kb. 4 LE, vízhűtés, 40 km/h). Az eisenachi üzemben, egy francia „licenc–autó” gyártása után, az első saját prototípus 1898 év végén készült el, 1899 – 1903 között mintegy 250 darabot gyártottak belőle. Versenyváltozata is volt 8 lóerős motorral.

Adler Motorwagen 1903 (1 henger, 498 cm3, 4,5 LE, 27 km/h)

Opel 4/8 Doktorwagen, Phaeton (4 henger, 1128 cm3, 8 LE, 50 km/h)

A Glas autók története összeforr a II. világháború utáni motorizáció éledésével. Az addig elsősorban mezőgazdasági gépeket javító, gyártó vállalkozásnak is új terméket kellett találnia. A Vespa robogók kereskedelmének sikere után gondoltak saját törpeautó gyártásra. A Hans Glas GmbH Goggomobil törpeautója, inkább kisautója az NSZK határain túl is fogalommá vált, a dingolfingi üzemben 1952 és 1969 között, minden változatot beleszámítva, 280 ezer darabot gyártottak, ez mind a mai napig e kategóriában rekordnak számít. A Glas céget 1969-ben a BMW megvásárolta. Jól értesültek szerint a BMW-nek a Glas szabadalma, a fogasszíjas vezértengely hajtás kellett. A BMW érában már középkategóriás autókat is építettek. A Glas 3000 V8 Coupé-t 1968–1969 között gyártották, jellegét Glaserati beceneve is tükrözi. Dingolfing nincs messze Amerangtól, ahol a kis Glas múzeumot – a városi ipartörténeti gyűjteményen belül – se hagyjuk ki.

NSU Wankel Spider 1964–67

Lloyd Arabella 1959–63

 Mercedes-Benz 170 H (W 28) Limousine (1936 – 1939).
Farmotor, 4 henger, soros, SV, 1697 cm³, 38 LE

Mercedes–Benz 540 K, Cabriolet B, 1936–39. (8 henger, 3461 cm3, 180 LE, 170 km/h)