Szemed a pályán legyen!

A gyerekkori élmények sokáig, néha életünk végéig elkísérnek bennünket, hatásuk, „mondanivalójuk” néha fel is erősödik. Így vagyok én is néhánnyal. Az úttörővasút a szülői házhoz, gyerekkorom színhelyéhez nem túl messze járta a budai hegyeket, amikor csak lehetett a gépesen utaztam. A feliratok közül a „Kihajolni veszélyes” kevésbé, de a „Szemed a pályán legyen!” nagyon belém íródott. Ha autóvezetés közben, hosszú úton a gondolatok elterelik a figyelmemet, önkéntelenül beugrik az emlékkép: „Szemed a pályán legyen!”, és ez gyorsan visszazökkent.

Ma gondolatomban a szemed a pályán legyen metafora is, a szakmai életútra, a szakmai pályára értelmezhető.

Sok fiatal van, aki figyel és készül a pályára tanulmányai alatt és még fontosabb, hogy utána is. Mert belső indíttatása van. Az érdeklődést, a belső indíttatást kell elérni. Nagyszerű dolog olyanokat tanítani, jobban mondva velük menni a technikai ösvényeken, akik már kenyerük felét, sőt többet is megettek. Nekik nem kell mondani, hogy „szemed a pályán legyen”.

Az autójavítás olyan, ami nem tud rutinná, futószalagszerű monoton munkává válni (ha netalán ezt valaki kétellné, olvasson bele „ez+az” rovatunkba). Tudják, hogy folyamatosan a pályán kell tartani a szemünket, mert jöhetnek jobbról vagy balról, előzhetnek, vagy nekünk kell előnyt adnunk, lehet kátyú is az úton – a fennmaradás életen át tartó ismeretszerzést, ha tetszik, tanulást kíván. Most talán sikerül a szakképzés moduljainak, kompetenciáinak, szakmát kiszorító tanterveinek katyvaszából kikerülni, bennragadt logikátlanságoktól, tanulót még nem látott teoretikusoktól, dokumentumgyártóktól megszabadulni. Mert elfelejtették, hogy „szemed a pályán legyen!”

A 2010 ősze nagy hatósági átalakításában is csak azt tudom tanácsolni minden átszervezőnek, hogy el ne szakadjanak a realitásoktól. Halljuk, hogy alkotó elzártságba vonultak vissza, hogy megalkossák, ami számukra vázlatosan kijelöltetett. A csapatokban sok a fiatal, ez rendjén van. Rendjén van akkor, ha mellettük állnak, akárcsak tanácsadóként azok, akiknek van tapasztalatuk, visszacsatolásuk a gyakorlatból. Akik tudják, hogy eddig már mi minden nem sikerült, és miért nem sikerült. Akik tudják, hogy a rendeletek csak annyit érnek, amennyi belőlük meg is valósítható. A mi szakmánkban nem lehetnek előzmény nélküli nagy ugrások. Műszaki világunkban haladunk egy úton, azt az utat kell javítani, ha lehet, sztrádává bővíteni. Nincsenek teljesen új utak és nyomvonalak, van egy fajta kontinuitás, erre kell építeni. Ehhez a munkához azok is kellenek, akik ismerik a pályát!

Ma nagy szárnyalásoknak vagyunk tanúi. Ha a reform nem jól hangzik, akkor legyen ésszerű újjáalakítás. Bizonytalan kimenetelű kísérleteket nem engedhetünk meg magunknak. A sikerhez az szükséges, hogy „Szemed a pályán legyen!”.