Az autó autótechnika vagy jogtechnika?

Az autóhoz a jog számos területen kötődik, az autót – tulajdonunkat – a jog keresztül-kasul behálózza. Ha megvesszük, máris vételi szerződést kötünk. Vagyontárgyunkat, féltett birtokunkat a jog védi. A biztosítások is jogi formulák. Vannak jogaink mint fogyasztóknak, a mi tartós fogyasztási cikkünkhöz kötődően. Van közlekedési törvényünk, a közlekedésnek jogszabályai, (tudja az, akit már megbüntettek), van objektív felelősségünk is.

Azt azonban, hogy az autó a megtestesült jog lenne, ezért csak jogászoknak kellene ügyeit, felügyeletét, közlekedésbiztonságát irányítani, azt nagyon alaposan, megdönthetetlen érvekkel kellene megindokolni azoknak, akik ma ezt így gondolják. Minket az évek során már nagyon sok mindenről igyekeztek meggyőzni....

Az autó és fenntartása vajon műszaki, mérnöki objektum és terület, melyet műszakiaknak kell – jogi, informatikai támogatással – hatóságilag felügyelni, kezelni vagy az autó a nemzeti vagyon része (volt így!), szigorú számadású tétel, melyről a politikának – a jog eszközeivel – mindent tudni kell.

Nemzeti Közlekedési Hatóságunk kormányváltáshoz kötődő vezetői személycseréi a műszakiakban azt a félelmet keltik, hogy az autót már nem műszaki, autótechnikai, hanem jogtechnikai megközelítésben kezelik. Nem megkérdőjelezve azt, hogy művelt szakterületükhöz értenek a mai vezetők, úgy véljük, hogy az abszolút jogi, illetve nem műszaki túlsúlyuk funkciótévesztés.

Az autó köré mindenütt a világon szeretnek csoportosulni magukat fontosnak, sőt nélkülözhetetlennek tartó intézmények, hivatalok. Az autózás a legjobb fejőstehén. Ám legyen így, de legyen a dolgoknak pozitív kimenete. Az autóvezető-képzéstől, a KRESZ-en át, a biztosítói ügyekig minden (szét)ziláltabban van, mint volt.

Szoftverek, adminisztráció, kamerázás, elektronikus ügyirathalmazok, bürokráciai útvesztőiben mozgunk, melyben a lényeg – az autó – látszik elveszni. Pedig ma az elektronikára bízott autó közlekedésbiztonságának ellenőrzése bizony nagyobb és még maradéktalanul megoldatlan „leckéje”, mint például a már nem is tudni, hogy hányadik szerződés a hatóság és a vizsgálóállomások között, mely annyi energiát és időt vesz el az érintettektől.

Az, hogy az autó- és motorkerékpár-közlekedés veszélyes üzem, az autó műszaki állapota nem másodlagos kérdés, ma mintha egyáltalán nem foglalkoztatná a hatóságot. Az autójavítás ellenőrzése (melyet a jogkövetők – na tessék, itt is egy jog! – nem vesznek csupán zaklatásnak), a javítóipari feketegazdaság ellehetetlenítése, az autóalkatrészek – bennük a hamisítványok és minősíthetetlenek – ellenőrzése, a közúti ellenőrzés fokozása és számtalan problémákkal teli megvizsgálási technológia, hogy ne is szóljunk részletesen a képzésről mind-mind égető problémákat hordoznak. Ezek kezeléséhez ott fönt műszaki szemlélet kell! Megfelelő jogi, közgazdasági és informatikai támogatással. Műszaki primus inter pares, tehát első az egyenlők között.

Ma az autó futóművét a kocsiszekrényhez – kezd úgy tűnni – nem lengőkarok, csuklók és szilentek kötik, hanem szerződések...