30 éves a légzsák

A biztonságosan és hatékonyan működő légzsák szériabeépítésének 30. születésnapjáról emlékszik meg idén az autósvilág. Több ezer autóvezető köszönheti neki az életét. Átlagban világszerte minden 7. másodpercben megment egy életet.

A légzsák első gondolata 1952-ből, szabadalma 1953-ból való és John W. Hetrick nevéhez fűződik (US patent 2649311 „safety cushion assembly for automotive vehicles – biztonsági párna szerelvény gépjárművekhez”). Walter Linderer német szabadalmi oltalmat kapott szintén 1953-ban saját légpárna elgondolására (Patent 896312). Az ’50-es évek vége felé a GM és a Ford a légzsáknyitás jeladóinak fejlesztésén és a gyors felfújódás (400 ms) megvalósításán dolgoztak. A munka az 1960-as években felgyorsult, amikor a közúti közlekedésben történt balesetek száma jelentősen megnőtt, ezért az autókat biztonságosabbá akarták tenni. Allen K. Breed fejlesztette ki az első használható „crash sensor”-t és egy évvel később a ma elsőnek mondott üzemképes légzsákrendszert.


A Mercedes-Benz S-Class (W126) sorozatgyártású gépkocsiba építettek először, 1980 decemberében légzsákot, mely beépítéstől kezdve töretlen a légzsáktechnika alkalmazása. A korabeli gyári prospektus rajza magyarázza, hogy az övfeszítőt és a légzsákot egy központi jeladó jelére aktiválják

A GM 1973-ban szerelt kormányzati Oldsmobile Toronado gépkocsikba légzsákot, ez tekinthető az első kereskedelmi forgalmú alkalmazásnak. 1974-ben a General Motors már fel is szerelte néhány modelljét az ún. ACRS-légzsákkal (Air Cushion Restraint System). A Cadillac, Buick és Oldsmobile modellekhez opcionális lehetőségként kínáltak légzsákot, de néhány tragikus baleset miatt visszavonták. Először a légzsákot a biztonsági övvel azonos értékű védelmi rendszernek tekintették, de hamar bebizonyosodott, hogy csak kiegészítő (supplementary) eszköz lehet. Innen ered a neve is „kiegészítő visszatartó rendszer”, azaz „Supplemental Restraint System (SRS)”.

A rendszer azonban még nem volt szériaérett, a fő problémát a hibás kioldások jelentették. Amikor pedig egy ilyen hibás kioldás emberéletet követelt, a találmányt visszavonták a piacról, és ideiglenesen leálltak a fejlesztések.

Németországban a Mercedes 1967 óta foglalkozik a légzsákkal, az első kísérletek ekkor kezdődtek. Guntram Huber professzor vezetésével, aki a Mercedes műszaki fejlesztési vezetője, majd a légzsákfejlesztés vezetője volt, végeztek kutatásokat az abszolút megbízható üzemű és hatékony védelmet nyújtó légzsák kifejlesztéséért. Először ők is sűrített levegővel próbálkoztak, majd egy pirotechnikai hajtóanyagot alkalmaztak, amely ütközéskor egy textilzsákot milliszekundumok alatt felfúj. 1971-ben szabadalmaztatták az eljárást, de további 9 évre és több mint 2500 tesztre volt még szükség, mire a rendszer bizonyította megbízhatóságát. 1980-ban az S-osztályban debütált végül a légzsák, amely extraként volt rendelhető az autóhoz.


A Mercedes első légzsákkísérleteinek egyike 1969-ből (Daimler-archívum)

Ne higgyük azonban, hogy a többi autógyártó azonnal követte a jó példát. Újabb 7 évnek kellett eltelnie, míg a Porsche megtette a következő lépést, és az elöl utazó utas elé is légzsákot szerelt. 1987-ben az amerikai piacon forgalmazott Porsche 944 Turbo volt az első autó, amely szériában rendelkezett vezető- és utasoldali légzsákkal is. Az újítás hasznáról nem mindegyik piaci szereplő volt meggyőződve. Lee Iacocca, a Chrysler vezére a légzsákot veszélyesebbnek tartotta, mint magát a problémát, melynek megoldására hivatott. Szerinte működése nem elég hatásos, és egyes esetekben sérüléseket is okozhat. Véleménye azonban 1988-ra megváltozott, ekkor ugyanis már mindegyik Chrysler szériában rendelkezett vezetőoldali légzsákkal, majd 1 évvel később mindegyik Ford is. Az igazi és végleges áttörésre, piaci elfogadottságra azonban egészen 1992-ig kellett várni. Az USA Közlekedési Minisztériumának (DoT) közlekedésbiztonsági díját (Safety Trophy) Huber professzor 1994-ben kapta meg, ezzel is jelezve, hogy a légzsák végleg elismert lett.

Az 1990-es években a folyamat felgyorsult, és a légzsákok megsokasodtak az utastérben. 1995-ben a Volvo bevezette az oldallégzsákokat az ülések mellett. 1997-ben a BMW 5-ös sorozat utasait már fejlégzsák is védte, egy évvel később a Volvo S80-ban pedig már a hátsó utasok is részesültek ebben a kiváltságban. Érdekesség, hogy az utóbbi időben egyre több légzsákot újra sűrített levegővel fújnak fel.