Minden ezen múlik: energiaforrás-korszakaink

(Folytatás a 3. oldalon - editorial) A hidrogéngazdaság vonzó. Van alapanyag, nagytömegű előállítása zöldenergiákkal reményteljes, logisztikája nem gördít akadályt eléje, lehet például csővezeték, a megszűnő földgázvezetékek erre alkalmasak, de tartálykocsis kiméret is reális. Nem kell lehetetlennek tűnő infrastruktúrát kialakítani, autópályák menti gyorstöltő állomások sorozatának felállítását, amennyi tömeges villamosított járműiparhoz szükséges, irreálisnak tartják. A komprimált hidrogén alapvető előnye a gyors tankolhatóság, a dolog percek kérdése és ne feledjük, ez is a villanyautó összes előnyével (nem belső égésű motorban égetjük el a hidrogént!). Nagyhaszongépjárműveknél igen reális ez a hajtóműváltás.

A szénhidrogén energiakorszak villamosra váltás átmenetének sokféle útja, módja lehet. Ezek közé tartozik az ammóniagazdaság. A hír így szól: szeptember végén Szaúd-Arábiából első ízben indult el Japánba egy teherhajó 40 tonna kék ammóniával. Mit kezd Japán az ammóniával? A köztudatban az ammónia műtrágya alapanyagként ismert (nálunk pétisó néven). Japán azonban tüzelőanyagként hasznosítja, elégeti. Az ammónia belső égésű motorban is elégethető, előnye a szénhidrogénekkel szemben, hogy elégetésekor nem keletkezik klímamódosító szén-dioxid. Nitrogén-dioxid azonban igen. (Műszaki egyetemi gépjárműmotorok tanárom, dr. Józsa László doktori munkájában az ammóniamotor termikus folyamatát számolta ki jó 50 évvel ezelőtt.) Japánban nem ezt a felhasználást tervezik, hanem az ammóniát, illetve az abból nyert hidrogént, mint az üzemanyagcella tüzelőanyagát hasznosítanák. Így többé nem földgázból kell, nagy CO2-kibocsátással, a hidrogént előállítani.