Megkérdeztük...
Kíváncsiság hajtott bennünket: vajon a dízelmotorok tüzelőanyagának, a gázolajnak miért gázolaj a neve? Mikor se nem gáz, se nem olaj. Ha tankolunk vagy csak a D betű azonosítja, vagy a Diesel felirat, de a sajtóban gázolajárról olvashatunk. Dr. Hancsók Jenőt, a Pannon Egyetem egyetemi tanárát kértük meg a válaszadásra.
A „gázolaj” (Gasöl, gasoil) elnevezésének magyarázata a következő. Egykoron, amikor a kőolaj nagyobb forráspontú termékeinek nagyon kevés felhasználási lehetősége volt, akkor a kb. 300–350 °C között forró (olajos tapintású) frakcióból termikus krakkolással 700–800 °C-on ún. olajgázt („Ölgas”) állítottak elő. Ez tulajdonképpen olajból előállítható gáz, vagy másképpen felfogva ennek a gáznak az alapanyaga a „gázolaj”, vagy másképpen kifejezve a „gázok olaja”.
E gáz telítetlen tartalma nagy volt, ezért ennek a gáznak a fényereje is nagyobb volt, mint az ún. „kokszkemencegázé”. Ezt az olajgázt (Ölgas) nyomásálló tartályban tudták szállítani, és például vasúti vagonok megvilágítására szolgált, sőt olykor városi (meg)világításra is használták.
Tehát a gázolaj kifejezés eredetileg a világítógáz előállítására szolgáló olajos jellegű frakciót (kb. 300–350 °C) jelentette.
Ez nagyon bizonytalan kifejezés, fogalom a nagy pontosságra törekvő szabványosító szakemberek számára, és a nemzetközi gyakorlatban sem használják elterjedten. Ez érthető is, hiszen az eredeti célnak már nincs jelentősége (gáz előállítása olajos frakcióból), és ezért lemondtak a használatáról. Ennek megfelelően a gázolaj kifejezés használata napjainkban, a szigorúbb szakmai körökben, nem szokás.
Egyébként sem szakszerű kifejezés a Diesel-motorok hajtóanyagára. Ma a magyar nyelvben szabatosan és szakszerűen a dízelgázolaj megnevezést ajánlott használni (németül: Dieselkraftstoff, angolul: diesel fuel).
Dízelgázolaj: cseppfolyós szénhidrogének elegye (kb. 250–360 °C forráspont-tartományú közép desztillátum), amely Diesel-motorok működtetésére alkalmas, különösen gépjárművek Diesel-motorjainak üzemeltetésére, továbbá olyan motorok számára, amelyeknek hajtóanyagával szemben hasonló vagy azonos követelményeket támasztanak, mint például amit az EN 590 dízelgázolaj szabvány előír (jelenleg a 2013. évi kiadás érvényes).