LAPSZÉL

MEGLEPŐDTEM!

Régóta tudjuk, hogy – bizonyára a magyar piac nagysága miatt van így – az idegen eredetű autós szakirodalom, technológia, szoftvertámogatás helpje teljes terjedelmében előbb lesz hausza vagy lett, litván vagy észt, mint magyar. Így vagyunk a műszerfali kijelzésekkel, utasításokkal is.

A technikai fejlődés autóban, műszerben, mérési eljárásban egyébként is olyan gyors, hogy azt fordítással követni igencsak bajos. Nyelvet nem tudók számára ma rendelkezésre állnak fordítóprogramok, sokak használják a google-t. Sajnos magyarul gyengén tud, sőt inkább félrevezet.

Marad a nyelvtudás, jó, ha a szakirodalomban valahogy elmegy az illető, de még jobb, ha beszélni is tud, vagy a netes csetelés sajátos írott, íratlan nyelvében járatos. Így például segítséget tud kérni a külföldi kollégáktól.

Az autószerelők a netet átoknak tekintik, azért, mert az ügyfél onnan „kiművelve” érkezik a szervizbe, és ott „osztja az észt”. A szerelő ezek után csak szép lehet, okos nem.

De az éremnek másik oldala is van: aki ügyesen tud keresni, és bírja főleg az angol nyelvet, a szakmai gyöngyszemeket, műszaki problémájára megoldást talál. Tőlünk sokan kérnek segítséget, nem vagyunk gyakorló szakemberek, de tudjuk, kinél vagy hol kell a választ megkeresni, és azt többnyire a szakmai portálokon találjuk meg.

De miért is lepődtem meg?

Egy szakmai tanfolyamon vettem részt az egyik nagy alkatrészkereskedő cégnél. A külföldi előadó angolul tartotta előadását, melyet szakaszonként, többé-kevésbé jól tolmács fordította. Ha a témában nem jártas a fordító, sérül a mondanivaló. Általában ez nem okoz zavart, mert a résztvevők ismerik a témakört. A kb. negyven szaki, köztük sok volt a fiatalember, beszólva besegített a magyar szakkifejezésekkel. Ismerték az angol szakkifejezéseket! És ezzel „történetemnek” még nincs vége! Amikor az előadó viccesre vette mondandóját, a jelenlévők fele azonnal mosolyra fakadt. Értették. Tudtak angolul.

Nagyon nem volt ez így, akár tíz évvel ezelőtt.

A szakmunkásképzésben már van szakmai angol-, németnyelv-oktatás. Nélkülözhetetlenül fontos. (Nem tudom, hogy minden­ütt és vajon minden tanuló számára kötelező-e? És a szakmához valamicskét értő tanítja-e?)

A felsőoktatásban ma már – micsoda könnyebbség nekem – elő­adásom szakirodalomból vett ábráinak feliratait nem fordítom le. Szinte természetes, hogy angolul és németül értenek a hallgatók. Ha angol vagy német szakirodalom-feldolgozást kapnak feladatként, nagyon nehezen boldogulnak. Szókincsükből a szakmai kifejezések és a rövidítések, a legalapvetőbbek is szinte teljesen hiányoznak. Évről évre meglepődöm, de nem kellemesen.

Zárszó talán most nem szükséges, mondanivalóm magáért beszél.