Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2019. május | Olvasson bele!

Volt, nincs, fene bánja, volt, nincs, vigye kánya? – lapszél

A közlekedés története az emberiség történetével kezdődött – olvassuk szakkönyveinkben, és ha belegondolunk, nem is kételkedünk az állítás helyességében. A közlekedési eszközök fejlesztésének kérdésköre, a pályák, a közlekedés szervezése, gazdasági alapjainak megteremtése, modern szóval a dolgok menedzselése jó kétszáz éve az állami közlekedéspolitika rangjára emelkedett. Az ügyek már megkívánták az átfogó, átlátó irányítást. Jóval több, mint ötven éve már annak, hogy az egyik társadalmi, kormányzati ügyből a kiemelt, majd a meghatározó kategóriába került: iparfejlesztés, társadalmi mozgások lehetővé tétele, energetika, környezetvédelem és közlekedésbiztonság emelte ide.

Hazánkban az ország előrehaladásának egyik, ha nem a legfontosabb tényezőjeként a közlekedés fejlesztését Széchenyi István ismerte fel, mondta ki a politika szintjén. Az első magyar felelős kormány, a Batthyány-kormány által életre hívott Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium volt hivatott a munkára. A kiegyezés révén és után, 1867. február 20-án alakult újjá, és a mindenkori magyar kormány egyik minisztériuma maradt. Ebben a formában, önállóan 1889. június 15-ig állt fenn. Széchenyit követően nagy formátumú személyiségeket is találunk a tárca vezetői között, például Mikó Imrét, „Erdély Széchenyijét”, Péchy Tamást és Baross Gábort, akik természetesen a vasúti és vízi szállítás fejlesztésében jeleskedtek.

A szakminisztériumok sorában hosszú életű volt 1949-től, kis megszakításokkal 1987-ig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a KPM. 1987-től Közlekedési Minisztérium, majd 1988-tól Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium.

hirdetés

A rendszerváltást követően a „társítások” nem sorrendben, a következőek: Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium, Közlekedési és Vízügyi Minisztérium, Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium és a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium.

Ezek után a „közlekedés” eltűnt a minisztérium nevéből, és „alegységgé” degradálódott. Ma a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban Közlekedéspolitikáért felelős Államtitkárság van.

Aki ma a közlekedésben dolgozik, látja problémáit, látja irányításának szétforgácsoltságát, sokszor a „káderek” szakmai hozzá nem értését és az ebből fakadó, szerintem, helytelen döntéseket, döntéselodázást, szakmai kérdések fokozott elpolitizálását, az talán egyetért velem, kellene a közlekedési tárca. Lehet indokolt társításban is, de legyen.

A járműműszaki kérdésekben kompetens irányító főhatóság is lehetetlenült. NFM-NKH-KIM, illetve a Kormányhivatalok szövevényében sikerült a „gyermeket” a fürdővízzel jobbára kiönteni. Ma már ott tartunk, hogy a közelmúltban újrastrukturált kormányhivatali organigramba már a közlekedési felügyelőség megnevezés sem került bele. A kiváló szakemberek egy része már menekül a sokadrangra süllyesztett hajóról. Miközben suttogják, további „gyökeres” átalakítások várhatóak…


Kapcsolódó dokumentum:


74


Tetszett a cikk?

hirdetés

hirdetés