Petrók János 1943–2014

Petrók János urat, szerzőnket, 2003-ban lapunkban köszöntöttük 60. születésnapja alkalmából. Az interjúban gazdag szakírói pályafutásának kezdetéről, munkaállomásairól, terveiről kérdeztük és kaptunk tőle izgalmas válaszokat. Örömünkre szolgált, hogy számunkra is írt cikkeket, az utóbbi tíz évben szinte kizárólag az Autótechnika közölhette írásait. Vérbeli újságíró volt, de nem a napi hírek, gyorsinterjúk sorozatgyártója, hanem az ismeretterjesztés magas szintjén alkotta meg írásait.

Az általa feldolgozott témakörökben, szaklapba illően tanulmányokat készített. Olyan fontos, jövőnket meghatározó témákra hívta fel elsőként a figyelmet, melyekről az ismeretterjesztés szintjén senki más előtte. Igen alaposan körüljárta a témákat, információit a világ angol és német nyelvterületéről, konferenciaanyagokból, állami megbízású tanulmányokból merítve. Szakértővé is vált ezekben, egy-egy írása néha több hónapig is készült. A belátható jövőt kutatta, utat mutatva a hazai kapcsolódáshoz, felzárkózáshoz az intelligens közlekedés, a környezetvédelem, az energetika területén. Mindig hangsúlyozta a komplex összefüggések felismerésének és ismeretének fontosságát, a politikai vezetés felelősségét ezekben az ügyekben. Meggyőződéses híve volt a „Think global, act local” elvnek.

E téren oknyomozó újságíróként – amíg egészsége engedte – minden szakmai rendezvényen jelen volt, felszólalásaiból kicsengett az aggódás, biztatva a döntéshozókat: nehogy lemaradjunk, kimaradjunk, ne kullogjunk a világ ezen fő folyamatai után, hanem legyünk az élvonalban.

Lapunk cikkarchívumában 300 írásánál is több található. Munkái – aktualitásuk révén – még sokáig tudnak segíteni tájékozódásunkban, tanulmányok és diplomamunkát íróknak, kiemelten a szaktanároknak, egyetemi hallgatóknak, a szakképzés diákjainak. Számtalan írása az autószerelői szerkezetismeretet is gazdagítja.

Kosztolányi Dezső szavai rá különösen érvényesek:

„Volt emberek.

Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.

Nem téve semmit, nem akarva semmit,

hatnak tovább.”

Kedves János, nyugodj békében!