Műszaki vizsga

„Meg kéne oldani” helyett

„Meg kéne csinálni”

Ha az autó vizsgára történő felkészítésénél kiderül, hogy bizony a „torka véres”, egy fegyelmezett, előírásokat betartó vizsgahelyen az autó nem megy át, a tulajdonos a helyi illetékesnek odasúgja: „meg kéne oldani!”. Mindannyian tudjuk, hogy ez mit jelent. Ha az illetékes erre nemet mond, az autós átmegy a következő állomásra, és bepróbálkozik. Ha itt sem jár sikerrel, egy állomással tovább megy. Sajnos az a hazai tapasztalat, hogy talál olyan helyet, ahol „megoldják”.

Egyre több vizsgálóállomáson már óvatosabbak, mint korábban. Van rizikója, tétje az áttolásnak. Tudjuk, hogy a vizsgabiztos felfüggesztése, a vizsgálóállomás pénzbüntetése és felfüggesztése az állomásra nézve végzetes lehet.

Mégsem kellő mértékű elriasztó erő. A tulajdonos, aki a felbújtó és korumpáló, tulajdonképpen büntetlenül megúszhatja a dolgot.

A hatóság napjainkban a vizsgálóállomásokra száll rá egyre jobban. Hallok olyanokat, melyek, ha igazak, akkor a megyei közlekedési felügyeletek vezetői nézik el az ellenőri túlkapásokat.

Az ellenőrzés szigora, következetessége ellen nem lehet senkinek kifogása. Az viszont sérelmes, hogy a nagy forgalmú helyeket, a darabszám miatt, indokolatlanul gyakran keresik fel, már a zaklatás határát súrolva, míg az áttolókat (általában ők kisebbek és ebből jól élnek, mert megoldják) kihagyják. A baj még az, hogy a megyékre szétesett hatóság nagyon eltérő ellenőrzési és vizsgagyakorlatot folytat. Ismét bekövetkezett, hogy tudják az autósok, melyik megyébe kell menni és – sajnos – ott melyik hatósági vizsgahelyre. Ne kapja fel erre senki az illetékességi körben a fejét, ezt hozta a szétesés. A KIM-nek erre nincs, sok hatóságának sok baja miatt, erre különösebb figyelme. A szakmai szervezeteknek pedig szinte nincs kapcsolatuk a KIM-mel.

Ezen a problémán nem szabad átlépni, de most nézzük, miként lehet a címben felvetett gondolatra valós megoldást találni.

A gépjármű műszaki vizsgája pillanatnyi állapotot rögzít. Igaz, feltár előéleti és hosszan tartó nemkívánatos tartalmi elemeket is (lógás, korrózió, emisszió), de mégis van úgy, hogy az autót a vizsgára felkészítették. Vendégkerekek, alváz „javítás” üvegszálas fleknivel, epokittel, vastag alvázvédővel, esetleg lámpacsere, lengéscsillapítósúrlódás-növelés, emisszióbolondítás, és még sok minden van a praktikák arzenáljában. Majd az autót „helyreállítják”.

A dolog lényege, hogy amikor közlekedik, már kifogásolható állapotban van. És akkor a vizsgakerülőkről nem is szólunk, autóik sokszor a biztonságos közlekedésre alkalmatlanok.

Tisztelt közlekedési kormányzat, jelentős mértékben fokozni kell a rendőrségi, közlekedési hatósági közúti – érdemi (!) – műszaki ellenőrzéseket! Erre ember és pénz kell!

Minden megkifogásolás következményét, benne erőteljesen az anyagiakat, a tulajdonos viseli. A tulajdonosnak igenis van a közlekedésbiztonságot illetően felelőssége. A fokozott ellenőrzés kedvező hatásai számosak, ezt nem kell felsorolnom. Természetesen az elmarasztalás a vizsgálóállomásra is visszahullhat!

Talán eljuthatunk oda (tudom, van bennem azért némi naivitás), hogy a műszaki vizsgálóállomáson, illetve a felkészítő autószervizben a tulajdonos nem azt fogja mondani, hogy „Meg kéne oldani okosba!”, hanem azt, hogy „Meg kéne csinálni!”