A jó kommunikáció jó!

Az, ami a budapesti gépjármű-vizsgálóállomásokkal, a műszaki vizsgahelyekkel megtörtént, azt hiszem példátlan, azaz nem volt még rá példa. Korábban is volt matricamizéria, de ilyen tömegszerűségben talán még nem. Mi is történt? Egy péntek délután a budapesti vizsgahelyeket kör e-mailben értesítették, a Budapest Főváros Kormányhivatala Közlekedési Felügyelősége, hogy a határidőjelző sorszámcsík és plakett, valamint a környezetvédelmi osztályba sorolást jelző plakett kiadása a vizsgálóállomások számára további intézkedésig ideiglenesen szünetel.

Megnyugtatásként a levél még tartalmazta, hogy „Jelen intézkedés a köztünk fennálló Hatósági Szerződést semmilyen módon nem korlátozza. A szerződés tárgyában foglalt tevékenységet a tanúsító szervezet – a szerződés egyéb pontjaiban és mellékleteiben meghatározottaknak megfelelően – továbbra is korlátozás nélkül végezheti.” Ezzel aztán végképp nem tudtak mit kezdeni a vizsgálóállomások.

A vizsgálóállomások első reakciója a rémlátás volt. Már zsigereikben van a félelem, hogy egy tollvonással elveszik tőlük a vizsgáztatási jogot és központosítottan „államosítják”. Mindenki a zöldkártya esetére gondol. Nem múltak el azok a lassan két évtizedes félelmek sem, miszerint a magyar állam eladja a vizsgajogot a DEKRA-nak vagy a TÜV-nek. Néhány környező országban ez megtörtént.

Tény és való, a levél egyet biztosan elért, azt, hogy alaposan összezavarja az embereket. Kinek nincs újságíró, tv-s, rádiós, parlamenti képviselő ismerőse, főleg Budapesten. „Megállt a vizsgáztatás Budapesten! A hatóság nem mond semmit. Mi lesz veletek, műszaki vizsgahelyek?” – ilyen és ehhez hasonló „szalagcímekkel” be is indult a média.

Mi is történt? (Az a verzió, amit e sorok írója tud.)

A matrica és egyéb „ragasztványok” beszerzése már nem NKH központi feladat, arról a budapesti, illetve megyei kormányhivatalnak kell gondoskodnia, a nyomdától megrendelnie a szervezetébe tartozó Közlekedési Felügyelőség igényjelzése alapján.

A matrica nem kerül pénzbe a vizsgálóállomásnak, az benne van az állami százalékban. Csínján is bánnak a kiadott mennyiséggel. Általában hetente lehet vételezni. Ezzel (is) tipikusan az a helyzet, hogy a hatóság nem törődik a vállalkozások költségeivel. Van, ahol ez a vételező kör akár 100 km-t is jelent a vizsgálóállomásnak, egy embert kivesz a munkából. Egyszerűen pazarlásra utaló hatósági magatartás.

Esetünkben a kormányhivatal nem rendelte meg a matricát és egyéb „ragasztványokat” arra hivatkozva, hogy üres a kassza. Erre mondják, hogy ilyen nincs, és mégis van. (Van vajon felelős?) Ezt a sohanem volt helyzetet rendkívül rosszul kommunikálták. Az állami oldal vétett, mit lehet ilyenkor tenni? Hatósági bevett magatartás a hárítás és valamilyen álok keresése. Ez meg is történt. Átmeneti problémakezelésre nem is törekedtek, például el lehet-e vinni a vizsgát a műszaki adatlapig és matricaragasztásra később visszahívni, elküldeni az okmányirodába, elküldeni vidékre. A hatóság azért saját vizsgállóállomásai részére gyorsan átcsoportosított, „olaj a tűzre és a pletykafolyamra”.

Túl vagyunk rajta. „Találtak” pénzt, megrendelték a matricát.

Vannak-e a dolognak továbbgondolható elemei?

Vannak. A már nem egységes közlekedési hatóság, megosztott jogköreivel nem működik zökkenőmentesen. Jobb volt az egységes közlekedési hatóság. Megvizsgálandó, hogy miért kell matrica? Miért kell a környezetvédelmi osztályba sorolást jelző plakettet minden vizsgán megújítani?