A konstruktív tévedés kultúrája

Tanulás a hibákból – semmilyen elmélet, lecke, szakirodalom nem tud lépést tartani a próbálkozásokból és hibákból való tanulás sikerével. Az emberek a legjobban és leggyorsabban egy saját maguk elkövette hibából tanulnak. Aki egyszer hozzáért egy forró tűzhelyhez, az általában soha többé nem teszi meg még kétszer. Már tudni fogja, mert érezte, hogy az áram alatt lévő vezeték pont úgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt, mert más a fogása! A hibákból való tanulás többségünknél hatékony. Ez különösen igaz a képzett szakmák gyakorlóira, mert a valóság mindig bonyolultabb… Ha megszerzett tudásunkat egy lufiba fújt (saját) levegő mennyiségével mérnénk, akkor az ismeretlen világ a lufi felszínével lesz arányos. Vajon soha nem érjük magunkat utol? Megnyugtatom az optimistákat is: soha. A dolgok egyébként is nem megoldódnak, hanem – erre van a legtöbb példa – meghaladjuk őket.

Mint ismeretes, a konstruktív tévedés kultúrája, a hibák, az átmeneti tanácstalanság bevallása nálunk sem túl elfogadott, nem teszi a szakembert népszerűvé. Vajon a hibák elkövetése egyenlő a gyengeséggel és a kudarccal? Takargatjuk mellébeszéléssel, az őszintétlenség zavart tud kelteni. Az autójavításban önmagukat járatosnak tekintő ügyfelek gyakran számonkérik tanácstalanságunkat (ha bevalljuk), mondván: miért nem dugta be a komputerolvasóját, az megmondja, mi a hiba. A mi hajunk meg az égnek áll.