Esélyegyenlőség, avagy kié az új autók szervizpiaca

Az első forgalombahelyezésű autók „bölcsődei, óvodai korszaka” – általánosan elfogadott, és a gyártók szándéka is ez – a márkaszervizeké. A közvélekedés úgy tartja, jobb, ha „szülői” környezetben vigyáznak az autóra, baj esetén házon belül lehet intézni a garanciális ügyeket. Ha az új autó új modell, a műszaki információk még nem szivárogtak ki róla, a képzések a szerelőket felkészítik az újdonságokra. Igaz, hogy a szervizóradíj nagy, minden beletöltendő ára húzós, de az emberek elfogadják.

Mikor pár évvel később az autóval tényleg nagyobb a baj (kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy baj – tartja a népi tapasztalat), a márkaszerviz, tartva magát az autógyári előírásokhoz, megdöbbentően nagy összegről ad javítási árajánlatot. Sokszor az az oka, hogy a tulajdonos által kis hibának vélt szerkezetjavítást a márkaszerviz főegységcserével végzi el.

Az autó első pár éve nem annyira gazdaságos a márkaszerviznek sem, mint azt sokan gondolják. A gyártó mélyen nyomott áron fizeti ki a garanciális munkákat, messze nem annyiért, mint amennyi a szerviz rezsióradíja. Az, hogy a márkaszerviznek állandóan beruháznia kell műszerbe, célszerszámba stb., és persze szerelői képzésbe, mindez nem olcsó.