Tanulj, ember, tanulj, magyar – az élet ma iskola

A jó cím, fél siker. És ha a címmondat nagy tekintélyű személytől való, mint esetünkben Wass Alberttől, a fél sikernek van esélye sikerre… Mindenkori közhely ugyan, legalábbis gyanús, vagy talán az is, de a tanulás téma messze nem lerágott csont, mindig van aktualitása. A mai aktualitást a vírusjárvány adja, már több, mint egy éve megváltozott (alaposan felborult) az oktatás rendje, folyamatosan keressük a helyettesítő, az áthidaló megoldásokat. Csorbul az a folyamat, mely nagyon régről ismert és nemcsak hisszük, de tudjuk is, egyedüliként vált be. Konfuciuszt (kínai gondolkodó, i. e. 551– 479.) gyakran idézik: „Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem.” Örök érvényű gondolatát, tömör megfogalmazását, pont 2500 évvel halála után – ezúton is kérve bocsánatát – így fogalmazom: „Ha csak elmondod, elfelejtem, ha meg is mutatod van esélye, hogy megjegyezzem, de ha csinálhatom, meg fogom érteni.” Kézműves szakmáinkban, amikor munkánk tárgya kezeink között van, azzal dolgozunk, azt már a tanulási folyamatban érzékszerveinkkel meg kell tapasztalnunk. Bármelyik változatát is nézzük a régi mondásnak, a lényege ugyanaz: a tudás megszerzésének hatékonyságát jelentősen befolyásolja a tanulás módja. Minél gyakorlatiasabb, minél élményszerűbb, annál könnyebben megmarad az ismeret.

Több, mint 50 éve járok-kelek a műszaki oktatás világában, sőt adódott, adódik, hogy művelem is, tudom, hogy ez, a megtapasztalás, nem maradhat el. Az 50 év alatt a sok kitapintható, sőt elszenvedett tendencia egyike (talán a legfájóbb), hogy a felsőoktatásban a gyakorlati oktatás aránya csökkent, sőt több területen meg is szűnt.