A XX. századból a XXI.-be

Könyvespolcom már roskad a Szaki, Autószaki, Autótechnika, Karosszéria, Szaki-tanuló, Autószaki-tanuló, Autóház, Járművek szaklapok bekötött évfolyamaitól. A kötetek száma darabra legalább 60. Nekem ez, mások mellett, történelemkönyv-gyűjteményem jelentős állománya, melyekre különösen büszke vagyok. Sokan tudják, hogy közel állnak hozzám, mert kiváló kollégáim, barátaim voltak hajdan és napjainkban is, akik segítségével összeálltak ezek a folyóiratlapszámok és a belőlük álló évfolyamkötetek.

A 2019-es évi decemberi számmal a Szaki, Autószaki, Autótechnika szakirány sorozat 29. évfolyamát zárjuk, mely „életpálya” a hazai szaklapkiadásban is már jegyzett, bevéve a statisztikába a rendszerváltás utáni tiszavirág-életű lapokat is. Mivel hónapról hónapra „gyártjuk” az új számokat, visszatekintésre nem marad időnk. Azt azért nézzük, mit is írtunk az adott témáról korábban, hogy a témát elhelyezzük az időben, vagy forráselőzményként megadjuk, de csak ennyi.

Az eltelt 30 év – mert a lap terve és zsengéi már 1989-ben megszülettek – és az e század első 20 évének is végén járunk, ezek visszaemlékezésre adnak okot. Ehhez jön sok szerzőnk életkora miatt, beleértve magamat is, egy röpke mérleg készítése (csak röviden, mert már most kell a januári számot írni…). És ami fontos nekünk, az égi vadászmezőre elköltözöttek emlékezete. Mind-mind rövid megállásra késztetnek. Nem áll szándékomban most érzelmi húrokat megpendíteni, így inkább arról írok, mi is vezetett e lapszél címéhez.

A közelmúltban újságjaink számos régi évfolyamát kellett átlapoznom, mert egy régi cikket szerettem volna megtalálni, amit az elektronikus katalógusok nem dobtak fel. Azon vettem észre magam, hogy belefelejtkezve olvasom régi, 20–25 évvel ezelőtt készült írásainkat. Többről már elfelejtettem, hogy ilyet is írtunk. Kezdett egyre inkább egy-egy szerkezet vagy járműtulajdonság technikatörténeti fejlődési folyamata kibontakozni számról számra. Hogyan kezdődött? Jósolt-e a szerző annak nagy jövőt, vagy csak, mint érdekességet vetette fel? Milyen fejlődési állomásai voltak? Miért tűnt el valami a süllyesztőben, vagy éppen ellenkezőleg, milyen út vezette napjainkig? – aki szereti a technikát, a konstrukciós változatokat, szinte teljes körképet kap ily módon.

A pontosan 20 évvel ezelőtt, 2000 decemberében írt Autószaki kétségtelenül a közelmúlt történelme, olyasféle kérdésekre, amit az előbb felvetettünk, mindegyikre szolgál példával.

Kezdjük azzal, hogy van benne olyan konkrét műszaki probléma, amely ma is aktuális, egy ilyet elevenítettünk fel ebben a lapszámunkban.

Szenzációsnak tűnt, de elvetélt ötlet lett a GM-Saab gyertyával egyesített közvetlen befecskendezője, híg keverékű elégetési eljárása. Asszisztensekre várva – már lehetett látni, meglepően tisztán, hogy melyek lesznek a vezetőtámogatás feladatai, rendszerei. A forgalomirányító lámpákban elhelyezett járműazonosító jeladók – felvetett gondolatok, melyek ma válnak lassan valósággá.

ITS, a jövő közlekedése – ma is a legégetőbb probléma kezdeti felvázolása. Elektronikus menetstabilitás-szabályozás – a sorozat harmadik tagja már a konkrét kapcsolási részleteket taglalja.

A dolgok szomorúsága, hogy a lapszám neves szerzői közül már négyen nincsenek köztünk.

Szóval ilyenek egy velünk élő történelem „történelemkönyvének” lapjai. Érdemes és tanulságos visszanézni.