Lehet a szonda is hibás...

Egy 2003-as évjáratú Opel Astra G X12XE motorkódú autó jelent meg azzal a panasszal, hogy alapjáraton nagyon zakatol a motor és le is áll, ezt még tetézi, hogy hol van teljesítmény, hol nincs. Próbaútra vittük az autót, hogy megnézzük, nálunk is jelentkeznek-e a bajok. Szerencsénkre, elő is jöttek: a kocsi hol megy, hol nem megy, padlóig nyomott gázpedállal sem gyorsul. Állóhelyben, alapjáraton, mintha ki akarna esni a helyéből a motor, úgy rázkódik, és nagyon kicsi volt az alapjárati fordulatszám. A MIL lámpa nem égett.

Elsőnek a benzinnyomásra gyanakodtunk, de ezt elvetettük, mert újraindításkor a kocsi kis időre erőre kapott. A benzinszivattyú elvileg nem tenne ilyet. Máshol lesz a gond. A hibakódolvasás előtt még egy dolgot meg akartam nézni, mégpedig azt, hogy megnézem a fojtószelepet, miként viselkedik, amikor zakatol az alapjárat. Levettem a fedelet a központi befecskendezőházról és figyeltem. Az ECU szemmel láthatóan nyitni akarja jobban a fojtószelepet, hogy kikorrigálja az alapjáratot, de nem sikerült neki, mert amikor jobban rányitna, le is állt a motor. Ezt ugyan többször is megfigyeltem, de ebből nem sikerült levonnom semmi továbbit.

Kezdjük a motorelektronika faggatását, mire panaszkodik. A hibatárolóban két hiba volt: légtömegmérőjel túl alacsony, és lambdaszonda alacsony feszültség. Tudtam törölni mindkettőt. Kis motorjárás után a szondahibát visszadobta. Élőadatban a szondajel stagnált 600 mV körül, és nagyon se föl, se le nem mozdult, mindössze csak kb.100 mV-ot föl, ’s le. Gázadásra sem ment sehová a jel. Ez érdekes! Most vagy a szonda a rossz, vagy a szonda csak bűnbak, és magában a keverékképzéssel van a baj. Ezt kell eldönteni. A szondahiba továbbra is megvolt a hibatárolóban. Csak időszakosan volt törölhető. Az élőadatok között lapozgatván megakadt a szemem egy dolgon, a rövidtávú keverékadaptáció helyzetén, ami -20% volt. Ez arra engedett következtetni, hogy a motorvezérlő beavatkozik, és szegényíteni akar. Amit összenézve a 600 mV-os szondajellel, némileg érthető is. Dús a keverék, állandóan ez a jel megy vissza a motorelektronikába. És ez elviszi a keverékadaptációt a szegény irányba, ami már lehet a rossz alapjárat és a teljesítményveszteség oka. Zakatolás közben széthúztam a szondát, 2 másodperc után kisimult az alapjárata. Nocsak! Élőadatban nézve a szondajel 450 mV, ezt látja most a motorvezérlő, ez a belső referencia feszültsége. Ez normális is. Az alapjárat a vártnak kissé alatta van: 900-nak kéne lennie, de csak olyan 850-et tudott. Ez nem nagy baj. Így tökéletesen muzsikált alapjáraton a kocsi. Ismét próbaútra indultunk barátommal, aki vezetett, én pedig közben figyeltem az élőadatokat. A rövidtávú keverékillesztés 0%, nyilván nincsen szondajel, így nincs is mihez korrigálni. Más furcsaságot nem találtunk menetközben, egyik érzékelő sem viselkedett rosszul. Minden normális volt. Megálltunk és összedugtuk a szondát, nézzük, mi történik, azonnal zakatolni kezdett az alapjárata, és a keverékadaptáció is –20% lett. És a teljesítmény is elment nyomban. Itt lesz az eb elhantolva. Rossz a szonda, így rossz a jel. Dús állapotban áll meg, és ez totál elkalibrálja a motorvezérlőt. Majd ismét széthúztuk, és megint volt erő és sima alapjárat.

Jöhet az új szonda! Amint megérkezett, a beépítés után az autó kiválóan üzemelt. Sokszor és sokan a szondát kiáltják ki bűnösnek, és nem a szonda a rossz. Valóban a szonda nagyon érzékenyen reagál – mint okozat – minden keverékképzési, falslevegős, EGR-es problémára, és azonnal hibakódot ír be. Ezért, én is mondom, hogy helyesen, nem mindjárt szondacserével kezdjük a hibaelhárítást.

De ez esetben mégiscsak ő volt a ludas! Elment egy egész nap, mire alaposan körbejártuk a dolgot. Mindig, lehetőségeinkhez mérten igyekezzünk körbejárni egy adott hibát, jelenséget, mérést, mert az ok-okozati tényező szinte mindig fönnáll!