Autotechnika szakfolyóirat
Autotechnika szakfolyóirat
2022. augusztus | Olvasson bele!

Egy problémamegoldó panasza

hirdetés

Kedves Olvasó! Annyi minden van a fejemben, azt se tudom, hogy hol kezdjem. Lehet, nem leszek valami folyamatos a történetben, inkább csak leírom, amit gondolok. Ezt a cikket nem én írtam, hanem az élet, én csak mint közvetítő vagyok jelen itt.

 

Motordiagnosztika! Hát igen! Szép egy hivatás, speciális ember, speciális gondolkodásmód, speciális műszerek, folyamatos továbbképzések, tanulás, elhivatottság és szeretet a szakma iránt. Ezek mind kellenek ma, ha valaki ezt kívánja végezni. Azt vettem észre, hogy nem kell az ilyen ember sehol sem. Ebben nincsen meg a könnyen megszerezhető bevétel, mert a kimenetele bizonytalan, jó lesz, nem lesz, sok benne a talán. Az autók mai fejlődését jószerivel követni is nehéz már és külön embert kíván, kívánna, csak ilyen embert, aki erre van kihegyezve, sehol sem alkalmaznak. Mert nem kell és kész. Inkább részesítik előnyben a havert, a rokont, a jó barátot, a szomszédot és még sorolhatnám. Aki mindig ott van „darabra” a szervizben, ő mindenhez konyít, de aki mindenhez konyít, az nem ért semmihez sem – ez az én véleményem. És ilyenből alkalmaz egy cég, ki tudja hányat, utána megy a sírás, hogy csak a mínusz bevétel van a nap végén. Nekik áll a világ, úgy néz ki, de meddig? Hát kérném addig, amíg azok az autók, a mainál is fejlettebbek, el nem terjednek, amelyek diagnosztikájánál, javításánál a fent felsorolt úriemberek nem fognak tudni labdába rúgni! Elvileg ezután jönnénk mi, a specialisták, mert nekünk más gondolkodásmódunk van, ez az oknyomozás, az „ok-okozat” elve szerinti haladás. De ebben nincsen pénz, ebben senki nem lát pénzt, mert egy rejtett hibás autó javítása, a hibakeresés, gyakran napokig is eltarthat és annak az óradíját igencsak necces elkérni. A cserélgetés, próbáljuk ki gyakorlatnál, a megrendelt sok utángyártott alkatrészen megvan a haszon, meg a munkadíj, ennek lehet látni a végét, hogy mi mennyi lesz. Ez ma a módi az autójavításban.

A rejtett hibás autók javításában csak hírnevet szerzünk, pénzt aligha – ezt hallottam egyszer, és ebben van is valami igazság.

Hadd osszak meg mindenkivel valamit, itt mindjárt az elején! Eddigi életem során mindig is egy nagyon speciális és állítólag hiánycikk szakmát tanultam. A „sima autószerelő” meló valahogy kimaradt nekem. Mindig az érdekelt, amit mások nem tudnak, azt gondolom és gondoltam, ebből majd profitálhatok a jövőben. Hát nem igazán jött össze most, úgy néz ki.

Amikor a kolléga megakad, hogy jaj! – vezetékek meg szenzorok. Akkor jövök én, illetve csak jönnék, mert mint említettem ilyen típusú ember nem kell sehová sem. Pedig ez ma már egy különálló szakma. A nagy szervizekben, akár márkaszerviz, akár legyen az egy független szerviz, van hibakód-kiolvasójuk legalább egy, de se kiképzett ember rá, se további eszköz! Tisztelet a kivételnek persze. Akkor így hogy akar bárki is javítani? Visszaemlékszem amikor én belecsöppentem ebbe a diagnosztikus tébolyba, a környékemen volt két ember, akinek volt műszere, most már majdnem minden autószerelőnek van legalább 3, de úgy hogy az interneten összevásárolta pár zsák krumpli áráért, és azzal kódolgat jobbra-balra, és ő megél ebből.

Pedig soha egy könyvbe bele sem pillantott és látszik is rajta, meg a munkáján, hogy van egy csodaszép hölgy kolleginája, ki segít neki a munkában, ez a hölgy Fortuna! Fogalma sincsen az egészről. Akár tetszik, akár nem a világnak, a modern autók itt vannak! Fejlett elektronika minden kocsiba, de szakember az nem kell, csak kóklerre, meg kontárra van szükség. Egyesek azt hiszik, hogy elvégezték a sulit annak idején és vesznek műszert, majd azzal szétkeresik magukat, már több ilyenhez volt szerencsém. Én tudom, hogy ez nem így van. Ők csak akkor okosak, ha a hibatárolóban van valami, ha nincsen, de a kocsi mégis rossz, akkor áll meg a tudomány és elkezdődik az ördögi kör az adott városban. Szerelőről szerelőre és mindenki valamit levesz, kicserél, megfújdogál, megütöget, de sajnos még a kocsi ugyanolyan tüneteket produkál, a tulaj meg őrjöng.

hirdetés

 

Mi van akkor, ha nem találnak hibakódot?

Ez elég tipikus eset. Hadd meséljek el valamit ezzel kapcsolatosan. Az iskolában elektronikai gyakorlaton volt egy Volkswagen Bora motor állványon, amibe lehetett hibákat szimulálni egy sima kis kapcsoló segítségével, és az OBD-csatlakozón keresztül, ugye műszerrel, keresgélni. De itt jött a trükk! Tilos volt hibatárolót olvasni! Csak élőadat-paraméterből lehetett sakkozni. Hangot is adtam nem tetszésemnek többször is, mert nem ez az életszerű, gondoltam én akkor. De aztán rájöttem, hogy mekkora nagy dolog ez. Ha nincsen hibakód, akkor az élőadatok között ki lehet silabizálni, hol is lehet az „eb” elhantolva. De aki nem tudja, hogy mikor mit kell nézni, az nem is fogja megtalálni a hibát jószerivel. Hogy akar javítani ma? Azt hogy mit kell nézni? Ahhoz tudni kell a szenzorok működését, fajtáját és egymáshoz képest mondjuk három jelet összevetve kalkulálni a jóságra. És kilyukadtunk megint a tanulásnál. Hát igen! De az meg idő, nem is kicsi. E nélkül nem fog menni, és akkor ne is említsem a nyelvtudást is. Én nem tartom magamat egy fenoménnak, ne essen félreértés a kedves olvasóban, csak késztetést érzek magamban arra, hogy elmondjam a véleményem arról, amit gondolok.

Éveket tanultam és tanulok mai napig is, hogy képben tudjak maradni valamilyen szinten. Ez igen nehéz dolog! Nem azért kínlódtam ez idáig, hogy elvesztegessem mindazt, amit felépítettem magamban, egy kontárokkal teli műhelyben, ahol az életkedvem is elmegy!

Azt hiszem, jelen gazdasági helyzetünkben, ami valljuk meg kissé ingatag lábakon áll, bennem ennyi tartás mégis van. Én úgy gondolom, hogy nem abból válik jó szakember, aki reggel nyolctól dolgozik este 5-ig. Ez még kevés.

Vannak szakemberek itthon, akik kiemelkedtek választott szakterületükön, legyen az akár motorvezérlő-javítás, vizsgálat, vagy ismerek olyan embert, aki csak a menetdinamikával foglalkozik – ABS, ESP – ezek a területei. Miért ők? Azért mert nem spórolták az energiát, időt és pénzt arra, hogy tanuljanak! Megpróbálják azt, ami érdekli őket, minél jobban megismerni. Vagy egy oszcilloszkópos mérést elvégezni egy teljesen jó autón, csak a kíváncsiság miatt, hogy hogyan is működhet. Jól jön az majd referenciaként egy hibás esetben. És ez a lényeg, a kíváncsiság, a tudni akarás és a szorgalom, ez viszi előre az embert és ezért nőnek ki a többi közül azok a nagy nevek, akiket ma ismerhetünk. Legalábbis szerintem.

Szeretném fölhívni a kedves és leendő autótulajdonosok figyelmét valamire. Ha a kocsi köhent egyet, nem kell mindjárt a szerelőhöz rohanni! Nagyon sokan ezt művelik. Számtalan példát említhetek erre, például a legutóbbi az volt, hogy egy 1.6 Hdi Peugeot azzal a panasszal jött be, hogy, szó szerint idézem: néha, egy pillanatra megtorpan. Na most ezzel mihez kezdjen az ember? Olvas hibát, persze semmi nincsen a tárolóban, vagy olyan van, amit ki tudja, hogy mikor szedett össze. És pontos diagnózist akar mindenki, persze percek alatt. Ilyen a világban sincsen. És az efféle ügyeknek, és tudnék még sorolni, az a kimenetele, hogy zsenge amatőr a szerelő, na, ehhez sem jövök többet! És le is van minősítve a szerelő, hogy hát ez nem szakember! Igen, de ahol ész nélkül és minden nélkül cserélgetnek alkatrészeket, az bizony komoly szakszerviz, nem igaz?


Kapcsolódó dokumentum:


39-40


Tetszett a cikk?

hirdetés

hirdetés