Hibakeresés a common-railben

A dízeladagoló rendszerek hibafeltárását mindig előzze meg a motor mechanikus részeinek előzetes megvizsgálása, szükség esetén javítása, cseréje. Gyenge kompressziónál, ne az adagolórendszerben keressük először a hibát. Ha a motormechanika jó a diagnosztikai vizsgálat kezdődjön a hibatároló kiolvasásával.
A diagnosztikai rendszerteszterekkel vagy akár a dízel EOBD-vel elvégezhető vizsgálatok mellett a „régi, klasszikus műszerekkel”, a multiméterrel és az oszcilloszkóppal elvégezhető vizsgálatokat se vessük el.

Indítási nehézségek

Az előzőekben említett motormechanikai feltételeken kívül ilyen jellegű reklamáció esetén vizsgálni kell a kisnyomású tüzelőanyagellátó-rendszer tömítettségét és az izzító berendezést. Az ügyfelet is alaposan ki kell kérdezni, hogyan, milyen körülmények között jelentkezett a hiba és esetleg milyen módon reprodukálható.
Például, ha a motor a sikertelen indítás időpontjáig problémamentesen üzemelt, és egyszerűen csak nem lehet többé elindítani, gyanús lehet a vezértengely helyzet jeladója. Ilyen hiba bekövetkezését követően a már üzemelő motor minden további nélkül tovább működik, de a legközelebbi indítási kísérlet már eredménytelen, mert hiányzik az EDC-ECU számára szükséges hengerfelismerés.
Azoknál a jeladóknál, melyek működéséhez tápfeszültség szükséges, ellenőrizzük annak meglétét. A Hall helyzet-adó korrekt négyszög jelének ellenőrzéséhez alkalmas az oszcilloszkóp. Néhány járműtípusnál ez a jeladó indukciós, működésének lényeges feltétele a korrekt beszerelési mélység is. Ezt hézagmérővel ellenőrizhetjük. A rendszer hasonlóan viselkedik akkor is, ha a forgattyústengely helyzet jeladója hibás.
A porlasztók környezetében fellépő hibák ugyancsak az indítás meghiúsulásához vezethetnek, de menetközben is okozhatják a motor leállását. Porlasztóhiba vagy vezérlési probléma esetén (pl. kábelszakadás) a motor ugyancsak nem működik. A porlasztók elektromos vezérlését legegyszerűbben lakatfogós árammérővel ellenőrizhetjük, melynek jelét oszcilloszkópon jelenítjük meg (lásd Autótechnika …..). Ha a megfelelő jel rendelkezésre áll, ki lehet indulni, hogy az ECU hibátlan. A porlasztó tekercsének ellenállását is meg tudjuk mérni.

Porlasztócsere esetén el kell végezni a porlasztó elektronikus illesztését.
A porlasztó tetején találjuk a kódszámot. Egyenetlen motorjárás esetén
is célszerű a helyes kódolást ellenőrizni.

Tudjuk azt is, hogy amíg nincs meg az adott rendszerre jellemző minimális rail-nyomás, addig a vezérlés „alszik”. Így tehát a hibás rail-nyomásadó is oka lehet a motor nem indulásának. Továbbá akkor is hibát jelez a rendszer, és nem indul, ha a nyomás nem a szükséges sebességgel épül fel.
Amennyiben nem ugrik be a motor „tiszta”, azaz üres hibatároló esetén, hasznos lehet egy pillantást vetni a vákuum-működtetésű dízelfojtószelepre. Feladata a motor lágy leállítása, az utánjárás megakadályozása a leállítást követően a szívótraktus rövid ideig tartó lezárásával. Ha a csappantyú, meghibásodás miatt, tartósan zárva marad, nem indul be a motor. Funkcióvizsgálat kézi vákuumszivattyúval és szemrevételezéssel hajtható végre.
Természetesen az immo-ról se feledkezzünk meg! Esetleg tegyünk egy „indítókulcs próbát”, azaz a tartalékkulccsal kíséreljük meg az indítást.

Motorjárás egyenlőtlenség

A common-rail rendszerek eleme egy egyenletes- vagy nyugodtjárást elősegítő szabályzási funkció is. Feladata az egyes hengerek eltérő „kompressziójából” vagy a porlasztók által befecskendezett mennyiségek eltérő értékéből adódó fordulatszám, illetve forgatónyomaték különbségek kiegyenlítése. Az eltérő dózis oka lehet a mechanikus alkatrészek kopása és a befecskendező rendszer elemeinek gyártási tűréséből eredő eltérés is. Az EDC-ECU a dózis mindenegyes hengerre külön kiszámított korrekciójával egyenlíti ki a fordulatszám egyenlőtlenségeket. A soros diagnosztikai vizsgálat (mérési értékblokk / van érték / adatjegyzék) megfelelő vizsgálati menüjéből a hengerenkénti átlagos korrekció értéke, mm3/löket mértékegységben, kiolvasható. Egyes járműgyártók, saját maguk által választott adatokat használnak. A DaimlerChrysler, például az „ME” jelölést alkalmazza mennyiségegységként mindenféle fizikai mértékegységadat nélkül. Elméletileg a motor-ECU 4,5 mm3/löket különbséget problémamentesen képes kiegyenlíteni. Ökölszabályként elfogadható, hogy üresjáratban az eltérés a bázisértéktől maximum 30% lehet. Nagyobb fordulatszám tartományban már lényegesen kisebb a kiegyenlítendő mennyiség. Ökölszabályként fogadjuk el, hogy 1,5 mm3/löket értéknél feltétlen szükséges a hiba okának a megállapítása. A Gutmann-műszer képernyőjéről egy dóziskorrekciós mérés eredményét olvashatjuk le.
Ha a szükséges korrekciós mennyiségek az EDC ECU számára túl nagyok, kényszerfutásra kapcsol át, és rendszerint kigyullad a hibajelző lámpa.
Egyes diagnosztikai műszerekben (pl. Bosch KTS 650) megtaláljuk az alapjárati hengerenkénti fordulatszámmérés diagnosztikai mérési módszerét. A műszer letiltja az EDC-ECU-ban a járásegyenlőtlenség dóziskorrekcióját, és a CR porlasztókra azonos idejű kivezérlést ad. A motor így egyenlőtlenül fog alapjáraton járni, ezt hengerenkénti fordulatszám értékkel jeleníti meg. Egy jó motornál 826-820-816-820 min-1 értéksort kaptunk.

Az 5-8-ig sorban lévő paraméterek az egyenletes járáshoz szükséges dózis-
korrekció mennyiségét mutatják. Az EDC-ECU által kiszámított értékekről van szó.  

Amennyiben az egyenlőtlen járás okaként az eddigi vizsgálatokkal semmit nem találtunk, keressük a hibát a kéttömegű tengelykapcsolóban. Ha ugyanis a kéttömegű belül már túl laza, a forgattyústengely érzékelője az ECU-nak állandóan változó, ugráló vonatkozási jelet küld. Ezzel viszont lehetetlen a nyugodt, egyenletes motorjárás biztosítása. Egy bizonyos játék a külső és belső részek között természetes és megengedett. Szükség esetén kérni kell a Luk, Sachs specialistáinak a tanácsát.

A lusták és a megtorpanók

A reagálási, engedelmességi tulajdonságokban bekövetkező hiányosság, úgymint a vontatott gázfelvétel vagy intenzív gyorsításkor a megtorpanás leggyakrabban két potenciális okozóra vezethető vissza: a hibás levegőmennyiség mérőre és/vagy az elkopott pedál-értékadóra (amennyiben az még potenciométeres). A légmennyiség mérő vizsgálata közismert. A pedál-értékadó ellenőrzése egyrészt soros oldali értékkiolvasással és jellefutás ábrázolással, másrészt közvetlen oszcilloszkópos jelvizsgálattal ellenőrizhető. A soros oldali kiolvasásnál (paraméter megjelenítésnél) amikor egy jellemzőt nagyon pontosan akarunk vizsgálni, egyszerre csak egy, max két paramétert jelenítsünk meg, mert sok paraméter egyidejű kiolvasásával az egyes paraméterek mintavétele ritkul, így a valós jel képe torzul.

Fekete korom

Gyorsításkor a rövid ideig tartó füst „pamacs” normális. Ne felejtsük el, hogy a dob is tisztul ilyenkor. Tartós fekete füst teljes terheléskor viszont az ún. füst-korlátozó kiesésére vezethető vissza. Ilyen reklamáció esetén legelőször mindig a levegőmennyiség-mérőt kell megvizsgálni, mely a legtöbb CR-berendezésnél ezt a korlátozó funkciót is ellátja. Újabban – koromszűrős dízeleknél . a füstkorlátozást a szélessávú lambdaszondára bízták, a légmennyiségmérő csak redundáns jelet ad.
Alapfeltétel azonban, hogy a motor egyáltalán elégséges égési levegőt kapjon (légszűrő!).
A továbbiakban ellenőrizni kell a kipufogógáz-visszavezetés működését, melyhez szintén a légnyelés-mérőnek rendben kell lenni (itt is igaz, hogy koromszűrőseknél a lambdaszonda jelére alapoznak). A diagnosztikai műszeren keresztül lekérdezett „van” érték segítségével értékelhető az EGR-szelep működtetés kitöltési tényezője. Túl hosszú nyitási idők az égési levegő oxigénhiányához vezetnek, mellyel együtt jár a fekete füst, különösen az alsó fordulatszám tartományban és gyorsításkor.

Keményjárás

Kemény motorjárási reklamáció esetén a rail-nyomás érzékelő vizsgálata szükséges. Az érzékelő kiesése esetén (kábelszakadás, alkatrész hiba stb.) a vezérlőkészülék nyomásszabályozásról nyomásvezérlésre kapcsol át. Emellett megnöveli a rail-nyomást, melyre a motor a teljes üzemi tartományban keményebb járással reagál. A legegyszerűbb vizsgálati módszer ezért a nyomásérzékelőről a csatlakozó lehúzása. Amennyiben a csatlakozó le-felhelyezésekor a motor járási zaja megváltozik, a szenzor a jelet leadja. Ha a motor lehúzott csatlakozó esetén továbbra is keményen jár, az érzékelő a hibás. Multiméterrel a nyomásfüggő feszültségjel megléte megállapítható (Bosch rendszernél ez a középső érintkező). Alapjáratban az érték kb. 1,1 V, míg teljes gáz esetén max. 3,5 V lehet, feltételezve, hogy a megfelelő tápfeszültség mindkét külső csatlakozóvégen rendelkezésre áll. Annak megvizsgálásához, hogy a rail-nyomásadó a teljes üzemi tartományban előírás szerint dolgozik-e - például ha a kemény motorjárás csak gyorsításkor lép fel - a jelfeszültség lefutását a teljes tartományban vizsgálni kell. Ehhez az oszcilloszkóp használható, ha a referencia értékek ismertek, vagy a diagnosztikai rendszer segítségével a megfelelő mért-érték-blokkok kiolvashatók. Az EOBD is sokat segíthet.
A keményjárás porlasztóhibára is visszavezethető.