Dízelmotor-izzógyertyák kibányászása célszerszámmal

A gyertya, melyet a szerelőnek egyszerűen ki kellene tudnia csavarni, nem enged, megszorul, korrózió miatt megragad. Ha erőltetjük, biztosan eltörik. Az izzógyertya bennszakadt részét ki kell „bányászni”. Látszólag kis ügyről volt szó a munkafelvételnél, és a végén egy hosszú ideig tartó operációra kerül sor, és ezért igen mélyen kell a zsebbe nyúlni. Ha a hengerfejet le kell szerelni, melyhez néha motorkiemelés szükséges, kell gépmunka, majd új hengerfejtömítés, hengerfejcsavar készlet, common rail nyomócső… A megrendelő ezeket a járulékos költségeket nem szívesen, vagy egyáltalán nem tudja vállalni, és jogosan felháborodik, mondván az izzógyertya cseréjéhez ezek a műveletek nem szükségesek. Ennyit még ő is tud.

A cikkben bemutatásra kerülő – hengerfej leszerelést nem igénylő - forgácsolási és kihúzatási technológia és szerszámai erősen motortípus függőek. Cikkünkben a technológiát mégis általánosítva mutatjuk be, mert az alapmódszer típusoktól függetlenül azonos.
Elsősorban a fém izzócsöves gyertyákról lesz szó, mert a kerámia-csúcsúval még nehezebb a helyzet. A csúcs a kicsavarási próbánál ha letörik, és letörik, akkor óhatatlanul beleesik a hengerbe.
A gyertya hengerfejben elfoglalt helyének egy esetét látjuk az oktatási célt szolgáló hengerfejmetszeti képen (1. ábra).

Esetünkben a kicsavarás nem járt eredménnyel, tehát erőszakot kell alkalmaznunk. Egy tőcsavarkihajtóhoz hasonló szerszámmal (2. ábra) törjük el az izzógyertya házat a hatlap alatt

Szerencsés esetben az izzócső épen marad és kihúzható (3. ábra).

Ilyenkor nem az izzócső végénél szorult meg a gyertya. A 4. ábra a törött elemekre mutat példákat.

Amennyiben az izzócső is beletörik, akkor adott mélységig ki kell fúrnunk. Ehhez (is) fúrószárvezető készülék szükséges. Az 5. ábra egy típushoz mutat ilyen készüléket, a 6. ábra pedig a fúráshoz történő ráállást szemlélteti (Mercedes CDI M8x1 OM642).

Ha készen vagyunk a beletörött cső adott mélységű kifúrásával, ilyen módon való kiforgácsolásos eltávolításával, akkor egy készülékben vezetett lépcsős fúróval további két műveletet hajtunk végre (7. ábra).

Ki, illetve le kell fúrnunk belülről a gyertyaház menetet, mert másképpen nem tudunk szabad utat adni a gyertyaház kihúzásához. A bennmaradt gyertyaház kezdeti szakaszát is fel kell fúrnunk a majdani menetfúrás előkészítéseként. A 8. ábra, nem túl szerencsésen, gyertya és a készülék nélkül mutatja a lépcsős fúrót a helyszínen.

A 9. ábra javít valamit a helyzeten: itt már a menetrész eltávolítása után azt látjuk, hogy az izzógyertya házba belement a fúró első, kisebb átmérőjű szakasza. A 10. ábra a kifúrt menetet és a gyertyaház csőszakaszának „megmunkált” végét is láttatja.

 

A gyertyaházat a bennszakadt izzócsővel ki kell húznunk. Természetesen az első feladat a menetfúrás. A 11. ábra csak a művelet helyét mutatja, a készülék használata itt sem nélkülözhető. Ezek után menetes orsót hajtunk a gyertyaház vadonat új menetébe.

 

A 12. ábra a „nagy percek” tanúja: az orsót ellentartva, talpcsapágyra felfekvő anya elforgatásával megpróbáljuk a gyertyaházat kihúzni. Többnyire sikerül!

Ezt további „igazítási” művelet követi: mind a hengerfejben a gyertyaház ülését, mind az izzócső hengerfejfuratát meg kell tisztítanunk, helyes geometriáját vissza kell állítanunk.
Ha a gyertyafurat menete csak kicsit sérült, lehet, hogy menet(után)fúrással javítható. Ha nem, akkor menetbetét beépítését nem kerülhetjük el.

A technológia további részleteivel és fotókkal az Autótechnika folyóirat 2007/5. számában megjelent, „Amire a gyártók nem gondoltak…” című szakcikk szolgál.