TESLA diagnosztika – Miért különbözik minden más kortárs autóétól?

A Tesla diagnosztikai rendszere számos szempontból különbözik a hagyományos, belső égésű motoros vagy akár más elektromos autókétól, elsősorban az elektromos hajtáslánc, a szoftverintegráció és a központosított szolgáltatási modell miatt. Nézzük a különbségeket!

Nincs hagyományos OBD-II fókusz az emisszióra

A hagyományos autókban az OBD-II (On-Board Diagnostics) port elsősorban a kibocsátás-ellenőrzésre szolgál, amit törvényileg előírnak a belső égésű motoroknál, hogy diagnosztizálják az emissziós hibákat és egyéb rendszereket. A Tesla, mint tisztán elektromos jármű, nem köteles erre, mivel nincs kipufogógáz-emisszió. Bár az újabb Tesla modellekben (pl. 2020 utániakban) van OBD-II port, ez limitált funkcionalitású, és nem viselkedik úgy, mint a hagyományos rendszerek – inkább csak alapvető adatokat ad, nem teljes diagnosztikát. Más EV-k (pl. nem Tesla modellek) gyakran használják az OBD-II-t, de a Tesla saját protokollokat fejlesztett ki helyette.

DTC-k (Diagnostic Trouble Codes) helyett Alertek

A kortárs autókban a hibák DTC-k formájában tárolódnak, amelyek szabványos kódok az OBD-II rendszerben, és hosszú ideig (akár hónapokig) megmaradnak a memóriában, törvényi előírások miatt. A Tesla ehelyett „alert”-eket használ, amelyek eseményalapúak: rögzítik a hibákat, abnormális viselkedést vagy eseményeket, és ezek modell-, évjárat- és firmware-specifikusak. Ezek nem maradnak meg 30 napnál tovább, és gyakran üzenetként jelennek meg a vezetőnek a kijelzőn. Ez rugalmasabb, de kevésbé szabványos, mint a DTC-k.