Két autó, egy eset – Fókuszban az olvadóbiztosítékok

Régi olvasóink biztosan észrevették már: cikkeinkben sokszor ismétlődő motívumként jelenik meg az, hogy alapvető fizikai, elektronikai ismeretek hiányában nem lehet sikeresen autót javítani, diagnosztizálni. Azt szoktuk mondani, hogy sokszor nem a típusismeret az igazán fontos, hanem az, hogy tiszta képünk legyen olyan fogalmakról, mint a nyomás, áramlás, tudjuk, hogy mit állít Bernoulli vagy Kirchhoff törvénye, és hogy egy adott áramkörben milyen áramirányokat és áramerősségeket várunk hibátlan működés esetén.

Ritkán fordul elő, de idén ősszel egy héten belül két, szinte hajszálpontosan ugyanolyan problémával küszködő autó fordult meg nálunk. Mindkét páciens indítási hibákkal és menet közbeni leállásokkal küszködött, és ugyan az egyik Távol-Keletről származott, a másik Európából, a hiba oka, manifesztálódása és megoldása is megegyezett.

Volvo

Az első esetben egy 1.6-os dízel motorvezérlőjével kerültünk ismeretségbe: a motor indításakor a vezérlő egy másodpercen belül „elaludt”, elengedte az indítómotor reléjét, és ha véletlenül be is indult, terhelve ismét úgy döntött, hogy néha leáll és újrabootolja önmagát. A kanosszajárás hónapokig tartott, a korábbi szervizek a vezérlő cseréjével kezdték, a fél autó cseréjével folytatták, a svéd kombi végül eljutott a kezeink közé. 

Mi kell egy jól nevelt Bosch motorvezérlő panelnek ahhoz, hogy stabilan működjön? Rendes tápfeszültség. A testek meg is voltak, viszont a pozitív tápfeszültségek környékén akadt némi furcsaság.

Az egyik biztosíték felől érkező feszültség nem atombiztos 12 V: gyújtáson még nem is könnyű észrevenni, de instabil, és apró zavarjelek láthatóak rajta. Indítózásra viszont teljesen összeesik, alig mérünk rajta 3-4 V-ot. Innentől csupán pár perc a megoldás: a szakadt olvadóbiztosíték cseréjével az autó működik, tökéletesen indul, nem áll le.