Értsünk szót! – 6. rész

Az „Értsünk szót!”-sorozatunk szakmai fogalmakat, szakkifejezéseket, alapozó tudományos igényű tételeket gyűjt csokorba és ad rájuk magyarázatot. Igyekszünk ezeket közérthetővé tenni, de a megértésért az olvasónak meg kell „harcolnia”, hogy magáévá tudja tenni. Szüksége lehet vagy eleve szüksége van ezekre? Ismerem a viccet, melyben egy székely ember estefelé megállapítja: ismét eltelt egy nap anélkül, hogy használnom kellett volna a Pitagorasz-tételt…

Ha új dolgokkal találkozott volna és nem csak a napi rutint végezte volna, lehet, hogy szüksége lett volna effélékre. 

Az autótechnika – és ez nem túlzás – akár másnaponta szolgál műszaki újdonsággal, szoftveres meglepetéssel, soha nem látott dolgokkal. Mindig is így volt: az alapok ismeretével nagyobb eséllyel juthatunk el a megértéshez, a megoldáshoz.

Drága „mulatság”, ha megengedhetjük magunknak, hogy tapasztalatunkat a tönkretett szerkezetek számával növeljük. Sajnos az autószerelőnek a másik autószerelő ad jelentős számban munkát…

Kis közrehatásunk – reméljük – van abban, például az „Értsünk szót!” ismereteivel, hogy az értők száma nőjön. 

Az elektronikus műszaki vizsga

A műszaki vizsgáztatás hagyományos tételei mellett egyre nagyobb szerepet kap az alrendszerek elektronikus irányítóegységeiből származó információk vizsgálata. Ma is be kell tekinteni néhány „vezérlőbe” a környezetvédelmi vizsgálatnál, nézzük a MIL státuszát, és még más „mellék”-információra is figyelnünk kell(ene): ez a „readiness”, azaz készenléti állapot, egy diagnosztikai státusz. Régi „csontváz” ez a műhelyszekrényben…

Amiért most ismeretfrissítési céllal tárgyaljuk, annak az az oka, hogy az „e”-műszaki vizsga (tervezetten) ezt is beemeli az új közlekedésbiztonságiakkal egy sorba. A mai hazai gyakorlat engedélyezetten átlép a „readiness” problémán, nagy könnyebbséget adva a sikeres vizsgához.