Diagnosztikai alapfogalmak profiknak

A gépjárművek fedélzeti (on board) állapotfelügyelete, önkontrollja többszörösen is hasznos, sőt – másfél évtizede ma már hangsúlyozottan – a javításban is nélkülözhetetlen tartozéka a rendszerek működésének. A mechatronikus autó korszakának kezdetén (1970-es évek eleje) az analóg áramkörök (benzinbefecskendezés, majd gyújtás) állapotfigyelése és a hibák kontrollámpa-villogással való kijelzése a csavarkulcshoz szokott autószerelőknek nagy segítséget jelentett. 1975-ben a Bosch és a Bendix EFI még ugyan analóg rendszerek voltak, de már célműszerrel le lehetett hívni diagnosztikai információkat. Ez volt a lehívható fedélzeti diagnosztikai információk őse.

Nagyot fordult a világ kereke a környezetvédelmi követelmények teljesítésére bevezetett, ma úgy mondjuk emissziótechnikák megjelenésével. Azt kellett a fedélzeti állapotfelügyeletnek ellenőrizni, hogy a szennyezőanyag-képződés megakadályozására és a létrejött szenynyezőanyagok csökkentésére alkalmazott technikák névlegesen működnek-e. 1988-at írunk, amikor Kaliforniában a mai fedélzeti diagnosztikai technikák korai őse megjelent az emissziótechnika fedélzeti ellenőrzésére, tekinthető ez OBD-I-nek. Ezzel megkezdődött az OBD néven elhíresült fedélzeti emiszsziódiagnosztika (On-­Board Diagnostics) máig tartó és folytatódó, előírásaiban finomodó korszaka.