A távdiagnosztikában nincs okosba – gyorsba kiskapu – 2. rész

Cikksorozatunk 2. részében szó lesz a távdiagnosztikához szorosan köthető szabványokról, törvényi szabályozásokról, a működtetéshez szükséges feltételekről, mindezt egy időutazásba foglalva. Kitérek arra is, hogy minek köszönhetjük ezt a technológiát, továbbá, miért van szükség egyfajta paradigmaváltásra a javítóműhelyekben, ezzel megreformálva a diagnosztikai munkálatainkhoz való hozzáállásunkat.

EGY KIS TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS A DIAGNOSZTIKAI MŰSZEREK FEJLŐDÉSÉRŐL

Időben az ezredfordulóig megyünk vis - sza, amikor is az autógyártók, fejlesztők megegyeztek az elektronikusan irányított rendszerek fedélzeti diagnosztikájának mikéntjéről, és a bináris számrendszerre épülő KWP2000 protokollt bevezették, továbbá egységesítve lett a csatlakozó és annak elhelyezkedése a gépjárművekben.

A KWP, azaz Key Word Protokoll számomra azt jelenti, hogy az ember és gép közötti kapcsolatban megjelent egy „Közös Nyelv”, ami a mai napig meghatározza a két fél közötti kommunikációt, enélkül azóta nem létezhet műszer, mondhatjuk ez az alap, hogy beszélgetni tudjunk az autó vezérlőivel.