Mi maradt a betegben?

Munkánk során sajnos egyre gyakrabban kell kimondjuk egy-egy vizsgálat végén, hogy a feltárt probléma emberi mulasztásra vezethető vissza. Volt a közelmúltban egy olyan hetünk, amikor 3–4 esetben a hiba csak azért következett be, mert az autó karbantartását, javítását nem kellő odafigyeléssel és szakértelemmel végezték el.

➊

Talán a legkiemelkedőbb egy Renault Mégane története. A benzines motor többször esett már át kisebb-nagyobb beavatkozásokon, hengerfej-felújításon, egyéb javításokon. Soha nem lett az igazi, az aktuális tünet – egy időszakos motorremegés – már jó ideje megoldatlan volt. A hibafeltárás részletei most talán nem annyira érdekesek: visszatérő módon egy adott hengerben történt égéskimaradás, ezt a főtengelyjeladó kimenő jele alapján egyértelműen láthatóvá tudtuk tenni: határozottan az 1-es henger gyengélkedett.

➋

Ennek az okát sokáig nem találtuk, többször többféle módon ellenőriztük az összes releváns paramétert, gyújtást, befecskendezést, áramfelvételeket, trafókat, kábelköteget, kompreszsziót, mindent, ami számításba jöhet ➊. Erre viszont nem számítottunk. Idegen tárgy a szívócsatornában, a hengerfejnél. A fotón bal oldalon pirossal karikázva az 1-es befecskendező helyén tudunk bekukucskálni, a zöld a 2-es injektor helye ➋. Szemmel látható a különbség. Lebontva két kis „objektumot” halásztunk ki a szívószelepek előteréből ➌.

➌

A nagyobbik „tárgy” tökéletesen elállta az injektortól az égéstér irányába haladó benzin útját. A kisebbik olyan nagy problémát nem okozott, de mi lehet ez egyáltalán? Miután eltávolítottuk a két idegen tárgyat, a remegős érzés és a gyorsítási fulladás megszűnt.

➍

A két hónapig tartó Canossa-járás simán elkerülhető lett volna egy kis odafigyeléssel, az alkatrészek számon tartásával, a nyitott szívósor letakarásával ➍. Az „elkövetőknek” most szerencséjük volt, mert esetünkben a két tárgy nem károsította a hengerfejet. Ha a szívósorba olyan dolog esik be, ami utat talál a szelepeknél az égéstérbe, a következmények beláthatatlanok.