A DSG-váltó LUK kéttárcsás száraz tengelykapcsolójának cseréje

A VW-csoport DSG-váltóját az Autótechnika korábbi számaiban, évekkel ezelőtt – lásd a forrásjegyzéket – már alaposan szemügyre vettük, működését, javítását bemutattuk. A váltó javításában a szervizek csak a LuK kéttárcsás száraz tengelykapcsoló szakszerű cseréjét végezhetik el. Eddig a műveleteket a LuK brosúráiból ismertük, ezek feldolgozásával készítettük a technológiai leírásokat. Most élőben is láthattuk, miként kell a cserét elvégezni.

Az AUTONET Mobility Show-n, a Schaeffler-standon a LUK szakembere mutatta be, miként is kell helyesen, az előírások szerint tengelykapcsoló-egységet cserélni a VW-csoport 7 sebességes, száraz tengelykapcsolós DSG-váltójában. A probléma aktuális, hiszen a DSG már majdnem 10 éve van piacon, a száraz kuplungos verziók tárcsáin egyre kevesebb már a kopóréteg, lassan, de biztosan cserére érettek. Azt sem mellékes megemlíteni, hogy nagy darabszámban fogytak ezek a konstrukciók, ezért valószínűleg egyre gyakoribb vendége lesz a szervizeknek, nézzük, mit kell csinálni, ha ilyen problémával érkezik az ügyfél.

Az első és legfontosabb a felkészültség, tudásban, eszközökben egyaránt. A megfelelő célszerszámok ➊ nélkül meg se próbáljuk a tengelykapcsoló-egység cseréjét, mert ha a kiszerelés még sikerül is barbár módon, az új egység beszerelése precíz műveleteket és többszöri ellenőrzést igényel, melyek a speciális szerszámok, kalibráló távtartók és tömegek nélkül nem hajthatók végre.

Még a váltó leszerelése előtt érdemes beszerezni az új tengelykapcsolót, melyet a LUK RepSet ➋, azaz Repair Set (Javítókészlet), nevű csomagja tartalmaz. Ez azért fontos, mert a VW-csoportnál alkalmazott DSG-váltók működtetése hidraulikus aktuátorokkal, azaz beavatkozókkal történik (ellentétben a Renault és Ford konstrukciókkal, ahol elektromechanikus működtetést alkalmaznak).

➊

➋

A váltó kiszerelése során a váltóolaj és a hidraulikaolaj terének szellőztetői máshogy állnak, mint beszerelt állapotban, ezért fennáll az olajszivárgás veszélye. A váltóolaj esetében ez kisebb probléma, hiszen egy olajcserével a probléma megoldódik, a működtetőegységből kifolyó hidraulikaolaj viszont nem pótolható, ezért az egész mechatronikai egységet cserélni kell ilyen esetekben. A RepSet tartalmazza a műanyag dugókat, melyekkel a károkozás megelőzhető ➌.

A kiszerelés után a váltót a ➍. ábrán látható helyzetben kell szerelni. Először a motor felőli kuplungtárcsa (innentől 1-es kuplungtárcsa) belső agy részét kell kivenni. Ehhez ki kell venni a biztosítógyűrűjét ➎, majd az agy kézzel kiemelhető. Az agyrész kiszerelése után már látható a teljes egység axiális elmozdulás elleni védelmét adó gyűrű ➏. Ennek kivétele után már szükség lesz a speciális célszerszámra, mellyel az egység fennmaradó része kihúzatható. Itt ügyelni kell arra, hogy a húzatófüleket a megfelelő csapokhoz helyezzük ➐. Azért, hogy a fülek könnyen beférjenek, érdemes a kuplungot úgy pozicionálni, hogy a csatlakozó csapok ott legyenek, ahol a váltóharang öntvénye kicsit kiszélesedik➑. A fülek felhelyezése után a tengelyre illeszkedő, a célszerszámokat tartalmazó csomag részét képző közdarabot kell a helyére tenni ➒, majd a 3 ágú kihúzóegységet össze lehet állítani 

➌

➍

➎

➓ és a központi csavar jobbra forgatásával az egység kihúzható. Ilyenkor a váltóharangban maradnak a működtetővillák, a benyomócsapágyak és a hézagológyűrűk. A csapágyakat azért hívhatjuk benyomócsapágyaknak, mert alapesetben mindkét tengelykapcsoló old, és a villa benyomásával zárul a hajtáslánc. A csapágy és a hézagológyűrű egymáshoz képesti helyzete típustól és évjárattól függ. Mindkét villa kiszerelése ⓫ után ellenőrizzük a tömítéseket, és ha szükséges (csak ha szükséges!), mindenféle mosó- és oldószer nélkül tisztítsuk meg a harangot, de a tengelyeket takarjuk le minden esetben, a bordákat pedig nem szükséges újra zsírozni.

➐

➑

➒

➓

⓫

⓭

⓬

⓮

Ezután kezdhetjük az összeszerelést a villák visszahelyezésével. A RepSet minden cserélendő alkatrészt és csavart tartalmaz. Az alsó villa lefogatócsavarjait 8 Nm, majd 90°-ra kell meghúzni. A megfelelő hézagológyűrű kiválasztása kissé türelemjátéknak tűnhet, de itt nem szabad sem időt, sem odafigyelést spórolni. A RepSet 0,8–2,8 mm között 0,2 mm-es lépcsővel tartalmaz hézagolókat mindkét csapágy esetében ⓬. Az előírás szerint a legvastagabb, 2,8 mm-es hézagolóval kell kezdeni, de a LUK-oktatók szerint érdemes egy közepes értéket választani elsőnek, hogy gyorsabban megtaláljuk a megfelelőt. A hézagoláshoz a célszerszámok közül a benyomócsapágyakra felfekvő távtartókra ⓭, a méretéről könnyen felismerhető etalontömegre és az ellenőrző lemezre van szükség. Először a nagyobbik gyűrűt állítjuk be, ami az 1-es számú kuplunghoz tartozik. A gyűrűre helyezzük a benyomócsapágyat, a csapágyra a távtartót, a távtartóra pedig a tömeget, majd egyszer megpörgetjük, fontos, hogy ne próbáljuk lefele nyomni, erőltetni, hagyjuk, hogy a saját súlya állítsa be a távolságot a hézagológyűrű és a biztosítógyűrű hornya között. Az ellenőrző lemezt megpróbáljuk a horonyba illeszteni. Ha az etalon tömeg túl magasan van, akkor nem tudjuk betenni a horonyba, ha túl alacsonyan van, akkor pedig lötyögni fog. A hézagológyűrűket addig kell cserélni, amíg megfelelő magasságba nem kerül a beállítótömeg és az ellenőrző lemez a biztosítógyűrű helyére nem illeszkedik ⓮. Ha a lemez a biztosítógyűrű hornyában van, akkor a villa mozgatásával is ellenőrizhetjük a munkánkat, hiszen ebben az esetben a villa játéka nem lehet nagyobb, mint 0,1 mm. Ha megtaláltuk a megfelelő méretet, akkor meg kell nézni a RepSet-ben található tengelykapcsoló egységen feltüntetett toleranciaértékeket ⓯.

⓯


⓰

A K1 érték az 1-es számú kuplungra, a K2 érték a 2-es számú kuplungra vonatkozik, és a gyártásközi eltéréseket tartalmazza, mindkét érték -0,4 és +0,4 között mozoghat 0,2 mm-es lépésenként. A ⓯. ábrán jól látható, hogy a K1-es érték +0,2, ebben az esetben az 1-es kuplungra az előbb megállapított hézagolómérethez 0,2 mm-t kell hozzáadni, és az így kapott méretű gyűrűt kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy például, ha a hézagolás során 1,6 mm-es gyűrűvel kaptunk megfelelő hézagot, akkor az adott (K1 = +0,2) tengelykapcsolóhoz 1,6+0,2=1,8 mm-es gyűrű kell.

Ugyanezt a műveletet kell végrehajtani a 2-es számú kuplung esetében is. Most a kisebb gyűrűk közül válasszunk egy közepes vastagságút, majd helyezzük rá a kisebb csapágyat, arra a célszerszámok között található kisebb átmérőjű távtartót, arra pedig ugyanazt az etalon tömeget, amit az 1-es kuplung beállításakor is használtunk. Az ellenőrző lemez is ugyanaz, amit az előző beállításnál alkalmaztunk. A megfelelő méret megtalálása után ismét az adott kuplungegységhez korrigáljuk a hézag méretét. Most a K2-es értéket olvassuk le ⓰, majd adjuk hozzá az előbb megtalált hézaghoz. Jelen esetben K2 = +0,0, ez azt jelenti, hogy a korrekciós érték 0, vagyis az előbbi próbálgatás során kapott értéket megtartjuk. Például, ha a kisebb gyűrű közül a kalibráció során az 1,4-es volt a megfelelő, akkor az adott tengelykapcsoló-egységhez (K2 = +0,0) az 1,4+0,0 = 1,4 mm vastagságú hézagolót kell alkalmazni.

A megfelelő hézagológyűrűk és a csapágyak behelyezése után maga a szerkezet beszerelése következik. Itt arra kell ügyelni, hogy a bordák megfelelően találkozzanak és egymásba csússzanak. Ezt egy tolómérővel ellenőrizhetjük ⓱. A tengelykapcsoló csőtengelyre felhúzandó csapágyának síkja és a csőtengely vége közötti távolság nem lehet nagyobb, mint 
8 mm. Ha mégis nagyobb értéket kapunk, akkor forgassuk kicsit a kuplungegységet, hogy a bordák egymásba csússzanak.

Ezután a csapágy (ezáltal az egész egység) besajtolása következik. Ehhez ismét célszerszám szükséges. A csapágyra kell helyezni a rá illeszkedő, kémlelőhoronnyal ellátott távtartót ⓲, a váltóharangon található menetes és menet nélküli furatokat kell használni (összesen hármat) az ellenerőt biztosító tartók felhelyezésére, melyekhez a kiszereléshez is használt 3 ágú célszerszámot kell rögzíteni ⓳. A besajtolásnál nyomatékkulcs használata kötelező! Ugyanis maximum 12 Nm-rel szabad a központi csavart óramutató járásával megegyező irányba hajtani, hogy biztosak legyünk benne, hogy nem erőltetjük túl a váltó csapágyait, illetve, ha ennél nagyobb erő szükséges, akkor vagy nem végeztük el megfelelően az előző műveleteket, vagy más probléma lépett fel. A tengelykapcsoló-egységet addig kell húzni a tengelyre, amíg a kémlelőhornyokban a biztosítógyűrű hornya teljes egészében nem látszik. Ekkor a célszerszámokat leszerelhetjük. Még ellenőrzésképp a kiszerelt biztosítógyűrűvel érdemes megnézni, hogy a hézagállítás megfelelő volt-e, hogy az új gyűrűt csak akkor szereljük be, amikor már meggyőződtünk, hogy minden rendben van. Ugyanis most következik a végső ellenőrzés, mely során a tárcsák játékát vizsgáljuk. Ehhez a célszerszámok körül a mérőórára és a T-markolóval ellátott kampókra van szükség. A kampókat a 2-es tárcsa agyrészének furataiba helyezzük ⓴ és axiális irányba mozgatjuk. A mérőórán 0,3–1 mm játékot kell mérnünk ••. Ezt a mérést háromszor kell végrehajtani 120°-onként. Ha mind a 3 mérés során 0,3–1 mm közötti értéket mérünk, akkor jó munkát végeztünk a 2-es kuplung esetén.

⓱

⓲

⓳

Most következik az 1-es kuplung rugós agyrészének beszerelése. Egy duplafog alkalmazásával csak egyféleképp szerelhető, erre festékjelölések is figyelmeztetnek ••. Itt is a régi biztosítógyűrű visszahelyezése javasolt, mivel ennek a tárcsának a játékát is meg kell mérni ugyanúgy, mint a 2-es tárcsa esetén. A mért értékeknek ebben az esetben is 0,3–1 mm között kell lenni. Ha ez is a tűrésmezőbe esik, akkor az 1-es kuplung hézagolása is megfelelő, tehát visszavehetjük az agyat és a kisebb biztosítógyűrűt kicserélhetjük az RepSet-ben található újra. A beszereléskor ügyeljünk arra, hogy a gyűrű bemetszése kúpos kialakítású, és a jobb tartás érdekében a kisebb hézagú él legyen a külső oldalon ••. Majd ismét felhelyezhetjük az 1-es tárcsa agyrészét, de már az új biztosítógyűrűvel. Itt úgy helyezzük fel a gyűrűt, hogy az agy jelöléséhez képest a gyűrű levágott részei egyenlő távolságra legyenek ••.

⓴

21

22

Végül a ledugózott csövekre vissza kell helyezni a szellőztetőfedeleket és a váltót a gyártó előírásának megfelelően kell visszaszerelni a járműre. Mivel a lendkerék a motorra, a tengelykapcsoló pedig a váltóra van szerelve, a tengelykapcsoló nincs felcsavarozva a lendkerékre, a hajtás egy fogaskoszorún keresztül történik ••. A váltó felhelyezésekor ügyelni kell arra, hogy ne üssük meg a tengelykapcsoló-egységet, mert az automatikus utánállító elállítódhat és a tengelykapcsoló használhatatlan lesz. A teljes összeszerelést követően egy diagnosztikai szoftver segítségével kell elvégezni az elektronikus kalibrációt.

23

24

Megjegyzés: a mechatronikai egység cseréjéhez diagnosztikai szoftver szükséges, mivel a működtetőket neutrális pozícióba kell vezérelni és úgy kell leszerelni az egységet. A vásárolható új egység is ilyen állapotban érkezik, tehát, ha ezt az előzetes beállítást elvégeztük, akkor egyszerűen felcsavarozható. Ha viszont a működtetők nem neutrális pozícióban vannak, akkor csavarhúzóval kell beállítani a váltón maradt részt, hogy az új mechatronikai egység felszerelhető legyen.