Fogatlanul avagy a bordásszíj és az "önbeálló" csapágy esete

Egy kellemes forró nyári reggelen, hajnali 8 órakor, azzal ébresztett fel egy közeli jó barátom, hogy „lerohadt” Passaunál, most javítják az autót és hogy még tuti nem láttam ilyet! Mondtam, hogy köszi az infót. Erre már csak annyit válaszolt, hogy viszem haza az alkatrészeket. Az autó, amivel az eset történt, egy 2001-es évjáratú VW Passat ALZ-s motorkódú 1.6-os benzines motorral. Az óra szerint addig megtett futásteljesítmény 209 ezer km.

Úgy 10 órával az első jelentkezése után már Magyarországon volt és néhány nap múlva el is jött hozzám, hozta magával az alkatrészeket. Ilyet még valóban nem láttam! (A kollégák praxisában biztos előfordult ilyen eset, de ebben a formájában nagyon nem szokványos a szituáció.) Majd a barátom elmesélte szépen töviről hegyire a történetet.

1. ábra

Éjjeli kettő óra környékén Németországból tartott Magyarországra a német autópályán. Passaut elhagyva, 120 km/h-s sebességnél (esetében inkább lassúságnál), egyszer csak fémes csattanás jött az autó jobb elejéből. Először arra gyanakodott, hogy ráhajtott valamire és a kocsi alját megütötte. Majd néhány másodperc elteltével fokozatosan gyorsan erősödő búgó/sípoló (mély visító) hang jött az autóból, mely a tónusát a fordulatszámmal arányosan változtatta. Ezután még 200–300 métert haladt az autópályán és lehajtott egy benzinkúthoz, ahol elkezdett forrni a hűtővíz.

2. ábra

A motort leállította és várt egy kicsit, még visszahűlt. Ekkor még úgy gondolta, hogy az autó képes lesz még Magyarországig eljutni. Kis idő elteltével az autóval elindult, majd kb. újabb 300 m megtétele után ismét forrni kezdett a víz. Az autót ekkor leállította és hívta az ADAC segélyszolgálatát, ahol is autómentőt küldtek érte. Az autó felkerült az autómentőre, majd Passaunál egy szerviznél le róla. Mindezt a saját lábán. A szervizbe is a saját lábán állt be az autó, természetesen mindannyiszor a „visító” hang kíséretében. Az autót reggel elkezdték javítani. Barátom nem szakmabeli, izzócserénél többet nem vállal be, de van affinitása az autótechnikához. Miután lebontották az autó elejét és a vezérlés burkolatát, kis híján „infarktust” kapott…

3. ábra

A bordásszíjon a hátoldalán látszódott, hogy futott már eleget, de életének a vége azért még odébb van (1. ábra). Azonban az „érdemi részen”, azaz belülről, a bordázott résznél a fogak közel 90%-a hiányzott! (2. a és b ábra). A kiváltó ok a vízszivattyú beállása és helyéből kifordult csapágyazása volt (3. a és b ábra). A fémes koppanásnál valószínű a csapágyházon belül eltört valami (pontosan nem tudom megmondani mi, ugyanis a vízszivattyúban mozdíthatatlanul összeállt minden). A vízszivattyú így még tudott működni egy kis ideig, ameddig a nagy hőfejlődés következtében teljesen meg nem szorult. Ekkor kezdte a bordáskerék fokozatosan ledarálni a fogakat. A bordaoldalakon és a bordatetőn jól látszódnak a súrlódásból eredő hő által okozott futtatási színek és kopásnyomok (4. a és b ábra). Mivel a csapágy a tengellyel és ezáltal a bordáskerékkel együtt elmozdult, így nem a bordásszíj teljes szélességében koptak le a bordák. A maradék viszont elegendő volt ahhoz, hogy a vezérműtengelyt forgassa, így elkerülve a tökéletes „motorhalált”.

4. ábra

A javítás után, mint említettem, barátom hazaérkezett és az autó azóta is hibátlanul működik. Természetesen a vízszivattyú, amit kiszereltek, „felségjelzés” nélküli, azaz volt már cserélve és nem gyári alkatrész került vissza. Nagy valószínűséggel nem annyi van az autóban, amennyit az órája mutat, lévén barátom kéz alól vette az autót.

Átnézve az alkatrészeket az jutott az eszembe, hogy üzennék a gyártónak: a gépészetben ismert fogalom az önbeálló csapágy, de ezt a fogalmat ennél az ipari selejt konstrukciónál nem kell feltétlenül szó szerint értelmezni!