Dilemmák a kínai autóipari dömping kapcsán.

„Tartsd a sort!” – lehetne talán idevágó mottója a helyzetnek a Gladiátor című filmből, melyben egykor Maximus, a római hadvezér (Russell Crowe) vezényelte lovasságát a barbárok ellenében a nagysikerű történelmi film nyitó jelenetében. A hasonlat azért is idevágó, mert az európai autógyártók eddig körvonalazódó válaszai a kínai elektromos autók piaci térnyerésére többek között a szorosabb partnerségi kapcsolatok kialakítását, az akkumulátorgyártás bővítését, az autók méretének és gyártási költségeinek csökkentését foglalják magukban. Ezek az intézkedések, vámtechnikai elemekkel kiegészítve az elgondolás szerint képesek lehetnek feltartóztatni a kínai villanyautó-inváziót. Nade valóban látják-e a rájuk kényszerített (védelmi) helyzetbe került európai gyártók azt a pontot, ahol fölül tudnak kerekedni a kihívásokon, vagy csak a gyors reagálás és ideges kapkodás egyes lépéseit látjuk felvázolódni? „Aktuálszakpolitikai” írásunk következik.

A kínai elektromos járművek európai piaci részesedése az elmúlt évek imponálóan sikeres és ambíciózus projektorientált tevékenysége eredményeként már elérte a 8%-ot, és előrejelzések szerint ez a szám a következő években megduplázódhat. Nem csoda, hogy az EU intézkedéseket fontolgat, többek között védővámok bevezetését, hogy megvédje autóiparát, munkahelyeit és elősegítse zöld átállást támogató ipari politikáját. Ennek keretében az Európai Unió vizsgálatot indított a kínai elektromos járművek importja miatt, amely jelentős aggodalmakat keltett az európai autóiparban. A vizsgálat célja annak megállapítása, hogy a kínai gyártók állami támogatásokban részesülnek-e, ami torzítja a piacot és hátrányosan érinti az európai gyártókat? Sajnos/nem sajnos a vizsgálat nem tud nem politikai jellegű lenni és várhatóan nagy hatással lesz a kínai és európai gazdasági kapcsolatokra​ – és ennek nyomán a hangulatra is.

Az európai autógyártók mindenesetre összezárnak, a szorosabb partnerségi kapcsolatok kialakítása, az akkumulátorgyártás bővítése, az autók méretének és gyártási költségeinek csökkentése vámtechnikai elemekkel kiegészítve mind-mind részei a stratégiának, amely az elgondolás szerint képes lehet feltartóztatni a gyártói szemszögből nem kívánatos külső behatást, ami a jelenleginél is jobban forgathatja fel elsőként az európai piacokat, majd rianásként tovább hasadva a gyártókapacitásokat, majd a munkahelyeket  is – ez pedig már vastagon többdimenziós politikai kérdés!

Nade láttuk előre, „a meglepetés” nem a semmiből jött, de mégis más a maga valójában megtapasztalni. A helyzet jelentős kihívást jelent az európai autóipar számára, amelynek alkalmazkodnia kell a gyorsan változó globális piaci környezethez, miközben fenntartja innovációs képességét és versenyképességét a kínai gyártókkal szemben. Az EU vizsgálata és a lehetséges intézkedések kimenetele döntő fontosságú lesz az európai autóipar jövője szempontjából, különösen a zöld átállás és az elektromos járművek terén zajló verseny fényében. A megoldás kulcsa nem csupán az innovációban vagy a piacvédelemben rejlik, hanem a geopolitikai egyensúlyozásban is.

Ellene vagy mellette? Ez itt a kérdés, amely a török korban a kelet-európai népek egyik dilemmája is volt, egyben ma is releváns lehet különböző kontextusokban, például amikor egy ország vagy iparág stratégiai döntéseket hoz. E dilemma lényege volt, hogy a kelet-európai népek ellenálljanak-e a török hódításnak, vagy alkalmazkodjanak, ezzel potenciálisan nagyobb befolyást és biztonságot nyerjenek, még ha ez kompromisszumok árán történik is. Nem így történt. Ez a gondolkodásmód ma is alkalmazható, amikor országok, vállalatok döntenek arról, hogyan reagáljanak a kihívásokra és lehetőségekre: válasszanak egy konfrontatív álláspontot vagy keressenek együttműködési lehetőségeket. Az európai autóipar jelenlegi helyzete is hasonlítható ehhez a dilemmához. A kérdés itt az, hogy az európai autógyártók és főként az EU közép- és hosszú távon hogyan reagáljanak a kínai elektromos autók piacra történő térnyerésére. Ellenálljanak és védővámokkal, szigorú szabályozással próbálják megakadályozni a kínai járművek európai piacra lépését, vagy inkább szorosabb együttműködésre törekedjenek a kínai gyártókkal, hogy közösen fejleszthessék az elektromos járművek technológiáját és piacát.

Láttuk előre, nem a semmiből jött! A kínai autóipari dömping és az elektromos járművek piaci térnyerése nem jött váratlanul. A világ egyre növekvő figyelmet fordít a fenntarthatóságra és a zöld technológiákra, így az elektromos járművek iránti kereslet növekedése előre látható volt. Kína korán felismerte ezt a trendet és jelentős befektetéseket tett az elektromos járművek fejlesztésébe, így előnyös pozíciót szerezve magának ebben a gyorsan növekvő iparágban. Kína csak az ismert tőzsdei taktikát alkalmazta: „Ébredj előbb, mint a világ!” – és ez nem vethető a szemére. Kína állami szinten támogatja az elektromos járműipart, beleértve jelentős pénzügyi támogatásokat, kutatás-fejlesztési programokat, és előnyös politikákat, amelyek célja, hogy elősegítsék az elektromos járműgyártást. Emellett Kína stratégiai célja globális vezetővé válni az elektromos járművek területén, amit a kínai gyártók agresszív bővülése és nemzetközi piacokra való belépése is tükrözött. Mindezeken túl Kína jelentős előrelépést tett az elektromos járművek és az ehhez kapcsolódó technológiák, mint az akkumulátor-technológia területén, lehetővé téve a versenyképes árú és magas teljesítményű elektromos járművek gyártását.

Akkor miért is nem lehetett erre előre felkészülni? Bár az elektromos járművek térnyerése előre látható volt, a globális piaci dinamikák és a kereslet változásai nehezen kiszámíthatóak, különösen a különböző régiókban elő eltérő szabályozási és piaci környezetek miatt. Az európai gyártók számára kihívást jelentett a kínai gyártókkal való versenyben való maradás, különösen az árazás és az innováció terén, mivel a kínai cégek gyorsan fejlődő technológiákat és alacsonyabb gyártási költségeket kínáltak. Ezen kívül a nemzetközi politikai és gazdasági viszonyok, beleértve a kereskedelmi feszültségeket és a vámháborúkat, tovább bonyolítják a helyzetet, és nehezítik a hosszú távú tervezést és stratégiai döntéshozatalt.

Mit lehet tenni? Megkérdeztük az AI-t.

A kínai autóipari dömping által kiváltott kihívások kezelése érdekében az európai autógyártóknak és szabályozóknak egy összetett és többrétű stratégiát kell követniük. A sikeres megküzdés érdekében elsődleges fontosságú a rugalmasság és az agilitás fenntartása, amelyek lehetővé teszik a gyors reagálást a piaci változásokra. A moduláris tervezés alkalmazása a járművek gyors módosításához és frissítéséhez szintén elengedhetetlen. Az innováció és technológiai fejlesztés terén intenzív befektetésekre van szükség, ideértve a kutatás-fejlesztést és a digitális transzformációt. Stratégiai partnerségek kialakítása más autógyártókkal és technológiai vállalatokkal, valamint együttműködés a K+F-ben további előnyöket biztosíthat az európai ipar számára. Szabályozási és piacvédelmi intézkedések alkalmazása szükséges lehet az esetlegesen felmerülő tisztességtelen versenyhelyzetek, szituációk kezelése érdekében, míg a fenntarthatóságra és zöld átállásra való összpontosítás elősegítheti az iparág hosszú távú versenyképességét és fenntarthatóságát. Ezen lépések együttes alkalmazása segíthet az európai autóiparnak megőrizni versenyképességét és kihasználni az elektromos járművek piacának növekedését.

Végösszegzésként be kell vallanunk: Európa autógyártói ebben a tekintetben elkényelmesedtek, a Kínába kiszervezett gyártás (vegyesvállalatok) aprólékos mindennapjai között figyelmük elsiklott azon nagyon is várható tény felett, hogy Kína egyszer megtanul autót csinálni, így tehát a gyártóknak a helyzet jelenleg egy parancsot szab: „Tartsd a sort!” – Maximus nyomán.