Távdiagnosztika – 1. rész

Elsőként a gyakorlati felhasználás oldaláról szeretnék betekintést adni a távdiagnosztika világába, ezért csak a példa érdekében érintőleg fogok kifejezésekkel, rövidítésekkel élni. A cikksorozat további részeiben majd részletesebben kitérek minden fontos alkotórészre, törvényi szabályozásokra, hálózati topológiára, protokollokra. Szakmai tapasztalataimat szeretném megosztani. A használt eszközöket mindig technológiai megoldás szempontból fogom bemutatni, ezzel nem eldöntve, melyik műszergyártó készüléke jobb vagy rosszabb.

A távdiagnosztika alapvető működéséhez mindig két eszköz, mint adó-vevő és internet szükséges. Vannak még más fontos feltételek is, például tápfeszültség-ellátás, szoftver-előfizetés, de ennek részleteit ebben a részben nem taglalom. Napjainkban egyre jobban felgyorsult az adatátvitel, a kommunikáció az ember és a gép között, gondolok itt a diagnosztikai programozásokra, amit egyre több esetben online hozzáféréseken keresztül tudunk elvégezni.

Független autójavítóként minden gyártói hozzáférést beszerezni, azt karbantartani nagy feladat, ezt a fejlesztőmérnökök is a bőrükön érzik, mert a „Support” feladatok rájuk is visszahatnak. Mostanra műszaki tartalom, technikai támogatás nélkül autót javítani nagyon bátor tevékenység, mellette az információ, segítség keresése rengeteg időt is felemészt.