Az ADAS-rendszerek „hadműveleti zónája” szélesebb, mint hinnénk

Néha olyan a közúti közlekedés, mint egy harctér. Alapvetően el akarjuk kerülni a konfliktust – esetünkben a civil szférában a baleseteket –, ezért a technikát hívjuk segítségül. Ehhez az egyik kulcs az ADAS – Advanced Driver Assistance System, azaz Fejlett Vezetéstámogató Rendszer – fejlesztése, alkalmazása. Alapvetően arra törekszünk, hogy maga a jármű az aktív biztonsági berendezései segítségével „képviselje a defenzív vezetés jellemzőit” is, és egyben legyen „sentinel” is. Viszont, mint látni fogjuk, nagyon sok fejlesztést a katonai igények inspiráltak, hoztak létre, melyek közül kiemelkedett, hogy a jelenlegi rendszerek kizárólag a föld feletti érzékelőkre, például GPS-re, lidarra és kamerákra támaszkodnak a jármű pontos helyzetének azonosításához, de ezeket zavarhatják és akadályozhatják a rossz látási és a kedvezőtlen időjárási viszonyok, például hó, heves esőzés, köd, homok és por. Azonban elmondható, hogy e problémakörre is van már megoldás, melynek úttörő technológiája az LGPR, azaz a lokalizáló földi radar.

Mint minden témában, e területnél sem árt, ha komplexen, szélesebb rálátást biztosítunk a háttérben zajló innovációk „mozgatórugóira”, ahol kiemelt kutatási téma az autonóm járművek szerepe mind a hadsereg, mind a polgári szféra érintettjei között. Noha az AV-ról (autonomous vehicles) a legtöbb vita a civilek által a mindennapi életben különösen a városban történő használatra irányul, a katonai felhasználás terén is hatalmas lehetőségek nyílnak meg. Az Uberrel vagy a Waymóval ellentétben a katonaság által kifejlesztett önvezető technológiát nemcsak közútra tervezik, hanem a konfliktusövezetekre az egész világon. A hadsereg elsősorban robusztus és megbízható taktikai járművek kifejlesztésével foglalkozik, amelyek képesek ellenállni terep adta akadályoknak, miközben kimentik az embereket a szükségtelenül kockázatos helyzetekből.