Fényszóró-ellenőrzés vagy kalibrálás?

„A számok beszélnek, a tendenciák pedig figyelmeztetnek” – mondják a közlekedésbiztonsági szakemberek. Ezt alátámasztandó, megnézve az elmúlt időszak statisztikáit, látható, hogy az összes halálos baleset közel fele éjszaka történik, miközben a forgalom negyede zajlik ezen időszakban. Nem kell nagy tudomány hozzá, hogy átlássuk az ok-okozati összefüggéseket, hisz ez többek között arra vezethető vissza, hogy az észlelési problémák a közlekedési baleseteknél jelentős szerepet játszanak. Éjszaka egy gépjárművezető tompított fény mellett világos színű ruházatot viselő személyeket már kb. 100 m-ről képes felismerni, de ha a gyalogos, kerékpáros sötét ruhát visel, a felismerési távolság tartománya 50–60 m közé esik. Viszonyítási alapként, ha ezt a távolságot összehasonlítjuk egy 100 km/h sebességgel haladó jármű fékútjával, gyorsan rájöhetünk a probléma gyökerére, ugyanis ekkor a fékút jó környezeti feltételek esetén is 90 m felett van. E tapasztalati adatok tehát jól mutatják a gépjármű „szemek”, azaz a fényszórók fejlesztési szükségletét az észlelhetőségi kockázat minél nagyobb arányú csökkentése érdekében.

Azért, hogy lássuk, hogy e terület innovációjával kapcsolatosan mennyire széles az ötletek merítési lehetősége, nézzük meg például az ARDUINO TEAM fényképezőgépekkel kapcsolatos megfigyeléseit. Egy digitális fényképezőgép érzékelők tömbjével rögzíti a tárgy fényét. A fejlesztők azonban úgy döntöttek, hogy fejre fordítják ezt az ötletet és ehelyett fénysorozatot bocsátanak ki, a visszaverődő fényt egyetlen érzékelő észleli. Működése az, hogy amikor egy 32×32-es mátrixban lévő LED-ek világítanak, egy fototranzisztor felveszi a fényt, ha az út tiszta, vagy nem lát változást, ha az út le van tiltva. Tehát, amikor egy tárgyat a mátrixra tesz, az érzékelő pontos képet kaphat róla, lehetővé téve az Arduino Uno vezérlőjének, hogy ezután létrehozza a tárgy sziluettjét.