Koksztalanítás a szívócsőben

Az utóbbi évtizedekben, tehát nem mai az ismertetett történet, de napjainkban is van aktualitása, a korszerű, közvetlen befecskendezésű belső égésű motorok egyik komoly gondot okozó problémája a koksz-, azaz szénlerakódás a szívótorokban. Az égésből származó korom és az olajpára oxidációja a visszavezetett kipufogógázokkal jut a szívócsatornába, és ott a szívótorokban a szelepháton lerakódva jelentős mértékben leszűkíti a szívócsatornákat. A szűkített csatornán keresztül a motor kevesebb levegőt tud beszívni, csökkenti a motor teljesítményét és növeli a tüzelőanyag-fogyasztást. Mi áll a kokszképződés mögött, milyen kémiai folyamatok okozzák, és hogyan lehet a csatorna és szelep területét megtisztítani? 

A kokszképződés szerkezet-anatómiai és kémiai háttere

A modern motorok precíziós technológiája forradalmasította a motortechnikát, de az innovációk új kihívásokat is hoztak, és még hoznak is. A közvetlen befecskendezés, amely hatékonyabb tüzelőanyag-használatot és alacsonyabb károsanyag-kibocsátást biztosít, sajnos megágyazott egy makacs ellenség, a kokszképződés számára. Lényege: míg a szívócső-befecskendezéses (PFI – Port Fuel Injection) motorokban az égéstérbe áramló tüzelőanyag-levegő aeroszol lemossa a szelepeket, a közvetlen befecskendezéses (GDI – Gasoline Direct Injection) rendszerekben a tüzelőanyag a szívótorokban már nincs jelen. A hengertérben történő égés során keletkező korom, valamint az olajpára, illetve a kipufogógáz-visszavezetés (EGR) által a szívóoldalra került részecskék a forró felületeken lerakódást okoznak. Ezek a lerakódások nemcsak a szívócsatorna falára kerülnek és annak keresztmetszetét szűkítik, hanem mindenre, ami útjukba kerül, azaz a szívószelepek szeleptányérjaira, a szelepülésre, a szelepszárra, de még a szeleprugók és a szelepvezetők sem kerülhetik el a koromrészecskék feltapadását. Mindez egyenetlen motorjárást, teljesítménycsökkenést és tüzelőanyagfogyasztás-növekedést eredményez.