Ki az utca levegőjét szívja, autójának gázát szívja vissza

Nincs okunk kételkedni abban, hogy a rendeletalkotók a belső égésű motoros új gépjárművek forgalomba helyezésének követelményeit teljes alapossággal, a fejlesztésre kellő időt hagyva állapítják meg. A külső szemlélők, jelesül a független szakértők, szakírók azonban némi kapkodást vélnek látni a felgyorsult rendeletalkotási folyamatban. A gyártói pánik nem kerül ki a színfalak mögül, de a modellpolitika, az erőltetett „nyíltvégű” elektrifikáció, konszernerők egyesítése mindezt csak sejteti. A kereskedelem pedig bizonytalanságban van arra nézve, mit is lehet tennie például a beragadt készletekkel, tanácstalanok, hogy az ügyfelek jogos kérdésére mit is mondjanak, nevezetesen, melyik besorolású (típusbizonyítványú) autó mikor és honnan tiltatik majd ki a politika szeszélyei (jogos megfontolások mellett hozzá nem értése, populista húzásai) miatt, milyenek lesznek a büntetőadók és így tovább.

A „felülről” jövő nyomás indoka ismert és deklarált: a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus csökkentése a cél a közlekedési szektorban; ott, ahol tenni lehet valamit a közúti közlekedés területén. Ma ez jelenti a technikai kihívást.