Az SKF univerzális féltengely-gumiharang cseréje

A homokinetikus csuklót (CV-Joint, azaz Constant Velocity Joint) az elsőkerék-hajtású járművekben először az 1920-as években kezdték használni. Az első autók között volt a Citroën Traction Avant, amelyben alkalmazták, amit 1934-ben mutattak be. Ezt a típusú csuklót azért fejlesztették ki, hogy a kerekek hajtása és kormányzása közben egyenletes sebességátvitelt biztosítsanak, ami különösen fontos az elsőkerék-hajtású járműveknél. Mondják, hogy amíg világ a világ, az autótechnikában kerékhajtásnál a csuklós féltengely alap szerkezeti elem lesz. És mivel kritikus környezeti körülmények között nagy igénybevételnek van kitéve, sérülésének bekövetkezése előbb vagy utóbb valószínű, különösen a gumiharangok sérülékenyek. Így tehát az autójavítás egyik gyakori tételeként a szerelőknek sokszor ad munkát.

A féltengelycsuklók jelentik a hajtásláncrendszer lelkét. A külső féltengelycsukló a kerékcsapágyba, a belső féltengelycsukló pedig a differenciálműbe csatlakozik. A forgatónyomatékot a motortól, az erőátviteli elemeken keresztül, a kerékcsapágyon át a hajtókerekekhez továbbítják.

A külső féltengelycsukló az első kerekek kormányzásakor kb. 50 fokkal fordulhat el a középponttól, míg a belső csukló 20 fokkal. Az egyik csuklónak hosszkiegyenlítést is biztosítania kell. Következésképpen a belső és a külső csuklókhoz eltérő típusú, konstrukciójú csuklókat használnak.