A szakképzésben végbemenő változásokról

Történtek dugába dőlt próbálkozások, pl. legutóbb az „előrehozott szakképzés” névre hallgató borzalom, (csak egy kiragadott példa: a tanulók agresszív magatartását 126 óra művészettörténeti ismeretek beiktatásával gondolták szabályozni, agyrém) de előrelépést nem tapasztalhattunk. Sokszor sok helyen hangoztattuk, ameddig a gazdaságban hosszú évek-évtizedek óta bizonyító gazdálkodók hangját, véleményét, javaslataikat – melyek az MKIK-nál központosultak – nem fogadják meg, nem lesz számottevő előrelépés. Most jó irányú változás történt, hiszen a szakképzést és az ezzel járó feladatok nagy részét az MKIK-ra bízták.

A kamara felügyelete alá tartozó 125 szakmából jelenleg már 48-nál folyik a tartalom frissítése, tananyagok, SZVK-k, központi programok készítése (szakiskolai szint, mesterszint, tanárok-oktatók továbbképzése stb.). Nagy tapasztalattal rendelkező vállalkozók és tanárok alkotta teamek végzik a munkát, melynek várható eredménye bizakodásra adhat okot. Végre a gyakorlatorientált duális képzés került előtérbe, a szakmai munka ennek figyelembevételével történik. A várhatóan 2012–13-as tanévben bevezetendő 3 éves képzés azonban buktatókat is hordoz magában. A legnagyobb problémát előreláthatóan a gyakorlati szakképzést biztosító vállalkozások passzivitása fogja okozni, ezért nem lesz elég képzőhely a megemelkedett tanulói létszám elhelyezésére. Jelenleg a vállalkozóknak nem éri meg szakmunkástanulókat foglalkoztatni. Ennek a gondnak a megváltoztatása, a vállalkozók „aktívabbá” tételének érdekében munkaanyagokat készítettünk, javaslatokat fogalmaztunk meg, melyekből néhányat most bemutatunk.

Javaslat a szakképzésben részt vevő vállalkozások érdekeltségének növelésére

A megújuló szakképzési rendszerben egyértelműen megnő az országos és megyei kamarák feladata és felelőssége. A tananyagok tartalmi és minőségi megújítása, a duális képzés feltételeinek megteremtése, új vizsgáztatási rendszer kialakítása, önmagukban is hatalmas feladat. Mindez szoros együttműködést kíván a kamara, a képzőiskolák és a képzésben részt vevő vállalkozások között. A szakképzés kamarai felügyelet alá való helyezése a korábbinál lényegesen nagyobb felelősséget, új szemléletet, szervezeti rendszert és finanszírozást is jelent.

A fenti feladatok közül most csak eggyel kívánunk foglalkozni, éspedig a gyakorlati képzőhelyek számának növelésével. Ma ismeretes, hogy a vállalkozásoknak csak igen csekély száma foglalkozik szakmunkástanuló képzésével. A képzésbe bevont vállalkozások számának jelentős növelése alapvetően érdekeltségi probléma. Ha megkérdezünk ma egy vállalkozót, miért nem képez tanulót, legtöbbször az alábbi okokat sorolja:

– anyagilag nem éri meg, tényleges költségei nem térülnek meg,

– a költségek visszaigénylése rendkívül bürokratikus, több hetet, esetleg hónapot is igényel,

– a támogatások finanszírozása utólagos, ami egy kisvállalkozás számára elfogadhatatlan.

A fentiek részbeni vagy teljes egészében történő megszüntetése véleményünk szerint jelentős előrelépést jelentene. Ehhez kívánunk az alábbiakban javaslatokat előterjeszteni.

1. A jelenlegi finanszírozás helyett be kell vezetni a szakmánként kidolgozott normatív finanszírozási rendszert. A normatívák kidolgozását a szakmai szövetségek közreműködésével az MKIK dolgozza ki, az alábbi költségek figyelembevételével:

a. Ösztöndíjak és járulékaik. Törvényben meghatározott összegek. Amennyiben a vállalkozás nem a maximálisan adható összeget fizeti, úgy a ténylegesen fizetett, a tanulószerződésben rögzített és a maximálisan adható összeg különbségével csökken a rá vonatkozó normatíva visszaigénylése.

b. Étkezési utalvány, munkaruha, védőruha, tisztálkodószerek, orvosi vizsgálat, biztosítási díjak szakmánként megállapított fix költségek, amelyek jogszabályokon, ill. szakmánként egységesen megállapított összegeken alapulnak.

c. Szerszámköltségek. A szakmai szövetségek által összeállított, a tananyagra épülő, a szakma elsajátításához nélkülözhetetlen eszközök listáját kell kidolgozni, majd ezen eszközök gyakorlati idővel arányos költségeit figyelembe venni.

d. Anyagköltség (alap-, segédanyagok, ill. energiafelhasználás) a szakmai ismeretek, az eddigi tapasztalatok alapján a szakmai szövetségek megfelelő pontossággal meg tudják állapítani.

e. Tárgyi eszközök költsége (gépek, berendezések, bérleti díjak) Szintén szükséges azon tárgyi eszközök körének szakmánként történő meghatározása a szakmai szövetségek által, amelyeknek gyakorlati időarányos része elszámolható.

Az így képzett normatívákat a kamara a szakmai szövetségekkel együtt alakítja ki, természetesen csak a ténylegesen felmerülő, a szakma elsajátításához feltétlenül szükséges, bárki előtt megvédhető költségek vehetők figyelembe. Ez a kamara felelőssége, aki erről a kormánnyal tárgyal.

Nagyon fontos, hogy minden szakmában ki kell dolgozni a gyakorlati képzőhelyre vonatkozó tanmenetet, annak pontos tartalmát és ütemezését.

2. A normatív finanszírozás gyakorlati alkalmazása

a. Normatív finanszírozás tanulószerződéssel rendelkező tanuló után jár. Feltétel a rendszeres iskolai és gyakorlati képzőhelyen való részvétel. Ennek ellenőrzése és igazolása a megyei kamarák feladata. A jelenlegi párhuzamosságok (többszöri iskolai, egyéb papírok beszerzése) megszűnnek.

b. Normatív támogatást igénybe vevő vállalkozással a megyei kamarák szerződést kötnek, amely tartalmazza a két fél jogait es kötelezettségeit. A szerződés tervezetét az MKIK dolgozza ki és teszi kötelezővé a megyei kamarák részére.

c. A kisvállalkozók elemi érdeke, hogy a képzési normatívához havonta hozzájussanak. Ennek egyik módja lehet, hogy olyan adónemhez kell kapcsolni, ami havi adóbevallást igényel. Ez jelenleg a hó közepén esedékes szja- és tb-járulék bevallás és befizetés. Ezt kiegészítve a normatív szakképzési járulék igénylésével, a befizetendő összegből levonható a normatíva. A kamarák a folyamatos ellenőrzések során ellenőrzik az igénylés jogosultságát (tanulólétszám, jelenlét stb.). Ezzel jelentősen egyszerűsödne az adminisztráció, csökkenne a vállalkozó költsége.

A tényleges és szakmailag alátámasztott normatívák kialakításával és annak alkalmazásával jelentősen csökkenthetők mind a vállalkozás, mind az állam kiadásai. A felesleges és túlbonyolított jelenlegi visszaigénylési rendszer számos kiadással, idegeskedéssel, hatalmas időveszteséggel jár. Ez senkinek sem lehet érdeke. A bizalom megteremtése az állam, a kamara és a vállalkozók között alapvető feltétel. Ehhez kell segítséget nyújtani és bizonyos mértékű felelősséget vállalnia a kamarának.

3. A vállalkozói érdekeltség növelésére javasoljuk a szakképzési alap és a munkaerő-piaci alap bizonyos mértékű összekapcsolását. Amennyiben a vállalkozó az általa kiképzett tanulót legalább két évig a szakma megszerzése után tovább foglalkoztatja, legyen jogosult a bér és járulék 50–80 százalékát a munkaerő-piaci alapból visszaigényelni. A mérték a szakma keresettségétől, ill. a térség munkaerő-piaci helyzetétől függjön. Bizonyítható tény, hogy szakmunkás-bizonyítvány megszerzése utáni kettő évben dől el igazából, hogy szakemberré válik-e a munkavállaló. Addig nagy valószínűséggel a munkabérét, járulékos költségeit és az utána járó közterheket sem képes megtermelni.

4. Egyéb javaslatként megemlítjük a következőket:

a. A normatíva alkalmazásával / csökkentésével/ szabályozni lehetne, az ún. divatszakmák túlképzését.

b. Jelenleg nincs az RFKB döntéseinek figyelembe nem vétele miatt semmiféle szankció. Az RFKB hatásköre csak a TISZK-tagokra vonatkozik. Az eddigi tapasztalatok alapján megfigyelhető, hogy egy szigorúbb létszámcsökkentés – egy adott szakmában – után a piaci képzésben megnőnek e szakma képzési számai. Itt is nagyobb szerepet kellene kapni a kamarának véleményezési vagy akár vétójoggal. Különösen igaz ez az állami támogatásokkal működő piaci képzőszervezetekre.

c. A morális problémák elkerülése érdekében javasoljuk, hogy a tanulmányi szerződésekben kerüljön rögzítésre, hogy az ösztöndíj kifizetése csak banki úton, átutalással lehetséges.

Összefoglalva javaslatainkat: meggyőződésünk, hogy az egyszerűbb adminisztráció és a költségeket jelentősen csökkentő normatív finanszírozási rendszer érdemben javítja a vállalkozók érdekeltségét a szakképzésben. Bár ma is működik egy ún. átalány elszámolás, de ez olyan alacsony összeget jelent, hogy egyértelműen az érdekeltség ellen hat. Tisztában vagyunk vele, hogy a tényleges és szakmailag alátámasztott normatív finanszírozás a hivatali bürokráciával nehezen fogadható el, bár egybe esik a kormány törekvéseivel. Kitartó és meggyőző tárgyalással, okos kompromisszumokkal azonban elérhető.

Dr. Tóth István és Szénási Róbert

CSMKIK OSZMM tagja és alelnöke