Autós szakképzési körkép

Beszélgetés szakképzésünk néhány kérdéséről egy gyakorló, szakmánk országos ismertségű kiváló tanáremberével, aki már számos oktatáspolitikai korszakot (értsd: többnyire tragikus tévedések korszakait) élt át a katedrán, a műhelyben. Célunk az volt, hogy segítsünk eligazodni minden érdeklődőnek, természetesen első helyen az autós vállalkozások vezetőinek, akik – és ezen nincs mit csodálkozni – alig látják át a jelenlegi szakképzési rendszerünket.

Az oktatáspolitika nem személytelen távoli, érinthetetlen dolog, nagyon is személyekhez kötődő, néhány odatett vagy önjelölt, oktatáspolitikai magasságokba emelt személy (köztük kiválóak is, de vannak, akiket az alkohol mosott el, másokat tehetségtelenségük miatt kellett meneszteni), akik rendre reformálnak. Nincs ezzel baj, világunk annyira gyorsan változik, hogy a szakképzésnek inkább elébe, mint utána kell mennie. A szakképzés presztízsén (erkölcsi elismertség; kiérdemelt tisztelet, a róla alkotott kedvező értékelés) van mit növelni, helyre kell tenni a munka világában. A baj az, hogy egyenzubbony-készítésnek voltunk, vagyunk tanúi. A politika szereti a nagy, átfogó, hangzatos, mindenre ráhúzható, megváltó eszméket. Lebontva „talajszintre” azonban az egyenzubbony sokszor kényszerzubbonnyá válik. Pedig régóta ismert a szubszidiaritás elve, lehetővé kellene tenni, hogy érvényesülni tudjon.