Magyar tanuló a legjobbak között

A Volkswagen-konszern „Best Apprentice Award 2014” díjjal tüntette ki Magyarországról egyedüliként Vig Györgyöt, az Audi Hungaria duális képzésben végzett autóelektronikai műszerész tanulóját – olvasható a gyári sajtóhírben. „A legjobb szakmunkástanuló díj 2014” kitüntetésre érdemeseket, 11 hölgy és 32 férfi szakmunkástanulót a konszern 35 telephelyről, a világ 5 kontinensének 18 országából válogatták ki, a mintegy 20 000 tanuló közül, akiket a Volkswagen-konszern világszerte képez. A Volkswagen-konszern 14. alkalommal szervezte meg a „Best Apprentice Award” díjkiosztót, 2001 óta 341 szakmunkástanulót tüntetett ki. Magyarországon is volt kik közül válogatni, mert az Audi Hungariánál a duális szakképzés keretein belül évente 250 fiatalt képeznek.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy mi az útja-módja annak, hogy egy tanuló, esetünkben Vig György, eljusson a legjobbak közé. Vig György ma már az Audi Hungaria munkatársa, akit munkahelyi környezetében, az új járműgyárban kérdeztem.

Az interjút az Autótechnika bemutatásával kezdem, elmondva, hogy az autós szakképzés ügye, a fiatalok hazai és nemzetközi versenysikereiről, a magas rangú elismerésekről szóló beszámolók a lapnak mindig is kiemelt témái voltak. Valljuk, hogy nincs fontosabb, mint a fiatalokkal a szakma megszerettetése, a motiválás, a kiváló képzés, a szakember-utánpótlás megnyugtató rendezése. Így nagy öröm, hogy ismét egy nagyszerű magyar sikerről, a VW-konszern „A legjobb szakmunkástanuló díj 2014” kitüntetés magyar vonatkozású eseményéről tudósíthatunk.

– Kérlek, mutatkozz be!

– Vig György vagyok, 21 éves. Győrött végeztem tanulmányaimat a Lukács Sándor Szakképző Iskolában. Az érettségi után elvégeztem a kétéves autóelektronikai műszerész képzést. A duális képzés során a PTC volt a gyakorlati hely. Az Audi Akadémia, a PTC Projekt- és Oktatóközpontjában a legkorszerűbb oktatóeszközökkel és a gyártásban lévő terméktípusokon folyik az elméleti és a gyakorlati oktatás. Biztos elméleti alapokra építve ez utóbbin van a hangsúly. A tanulás során a gyártásba integrált tanulóállomásokon is végzünk munkát.

– Ma visszatekintve, mi volt a kitüntetéshez vezető út első állomása?

– A jó tanulmányi eredményem, a németnyelv-tudás és a PTC-ben való képzés. Itt értesültem arról, hogy a Leonardo-pályázat keretében el lehet nyerni az Audi ingolstadti gyárába ösztöndíjat. Tanáraim javaslatára és ajánlásával, más iskolában tanuló társammal együtt, mintegy harmincan ezt megpályáztuk. Először az Audi vállalatról szóló tesztet kellett kitöltenünk, majd német nyelvű interjú következett. Négyen nyertünk a pályázaton.

– Mi következett ezután?

– A pályázattal hat hétre jutottunk ki Ingolstadtba, az Audi központjába. Háromszor két hétre osztották a munkát. Az első két héten az Audi oktatóközpontjában voltunk, majd jött a szervizmunka, és a végén egy kísérleti műhelyben dolgoztunk. Mindenhol szaktanárok irányították a munkát és a hetek végén írásban értékeltek minket.

– Lehetett tudni, milyen értékelést kaptál?

– Nem, ezt nem mondták meg.

– Az iskola elvégzése után hogyan kerültél az Audiba dolgozni?

– Egy tanulók számára készült elektronikus felületen keresztül felvételi kérelmet nyújtottam be, mint minden tanuló, aki az Audiban szeretne dolgozni. Majd megkaptam az értesítést, hogy felvettek.

– És jött az igazi meglepetés!

– Levélben értesítettek Németországból, hogy kitüntetést fogok kapni, mert jó volt a tanulmányi eredményem és kiváló véleményt írtak az ingolstadti gyakorlati munkámról. Mondanom sem kell, hogy nagyon és kellemesen meglepett a hír. Különösen azzal, hogy egyedül kell Wolfsburgba utazni az átadóünnepségre repülővel. Ez volt az első repülőutam.

– Miként zajlott le az átadóünnepség?

– Egy hétig voltam a többi díjazottal együtt Wolfsburgban. Gazdag programot állítottak össze számunkra, volt gyárlátogatás, voltunk a VW-múzeumban is. A díjátadóra a konszern közös igazgatótanácsi és üzemi tanácsi ülése keretében került sor a wolfsburgi CongressPark-ban. A színpadon felsorakoztattak bennünket, szinkrontolmács fordította a beszédeket, hiszen annyira jól talán egyik külföldi díjazott sem értette a nyelvet, hogy mindent megértsünk. Személyesen gratuláltak, kaptunk egy díszes oklevelet és egy, a nevünkkel gravírozott karórát.


„A kitüntetéseket prof. dr. Martin Winterkorn, a Volkswagen AG igazgatótanácsának elnöke, dr. Horst Neumann, a Volkswagen AG személyügyekért, szervezetért és IT-ért felelős igazgatótanácsi tagja és Bernd Osterloh, a konszern üzemi tanácsának elnöke adta át. Prof. Winterkorn hangsúlyozta: „Nagyon büszke vagyok fiatal munkatársaink szakmai kompetenciájára – ma a Volkswagen-konszern legjobbjainak legjobbjait tüntettük ki. A díjazottak ezt a kitüntetést a szakképzésben nyújtott nagy elkötelezettségüknek, kiváló szaktudásuknak és ügyességüknek köszönhetően érdemelték ki. Fiatal szakembereinkkel megerősítjük vállalatunk jövőjét.”
Dr. Neumann: „A szaktudás a nagy teljesítményű munkatársi csapat, a kitűnő minőség, a csúcstermékek és a gazdasági siker alapja. Ezért a Volkswagen-konszernnél nagy hangsúlyt helyezünk a magas színvonalú duális szakképzésre, amely nagyon jól ötvözi az elméletet és a gyakorlatot. A legtöbben a duális szakképzés keretében sajátítják el a választott szakma fortélyait.”


– Óriási élmény lehetett egy pályakezdő fiatalember életében.

– Meghatározó, úgy gondolom, életre szóló.

– Még nem kérdeztem, mi indíttatott, hogy autós szakmát válassz?

– Mindig szerettem az autókat, és azt is tudtam, hogy először szakmát akarok szerezni. Családi motivációm is volt, a családban többeknek is van autós szakmai végzettsége, édesapám ma is autószerelő mester.

– Mai munkád?

– Az autógyár technikai vizsgálatok csapatában dolgozom. A szerelősorról lejövő autókon végzünk beállítási, ellenőrzési munkát több munkaálláson.

– Terveid?

– Először itt kell bizonyítanom. De később majd szívesen továbbtanulnék az egyetemen, talán a villamosmérnöki vagy minőségbiztosítási szakok egyikén.

– Kérlek, fogadd gratulációnkat! Munkádhoz sok sikert kívánunk! Engedd meg, hogy az Autótechnika folyóirat egyéves előfizetésével megajándékozzunk.

– Köszönöm!