A nyíregyházi Bánki

Mitől jó egy iskola? – Mitől jó egy szakmát adó iskola? Évszázadokban mérhető már, hogy erre jeles emberfők keresik a választ.

Az ipari forradalmak – ma is éljük az egyiket – egyre újabb követelményekkel, kihívásokkal állnak elő, és mindegyik alapvető problémája a feladatok megoldására alkalmas ember kiművelése. Az életpálya alakulására a legnagyobb hatással az ifjú ember, a gyerek indítása van, és ebben az iskola alapozó szerepe meghatározó.

A tanítás, a szakképzés módszerei, eszközei változnak, de a lényeg változatlan, és a lényegi elemeket régóta ismerjük. Az indítandó ifjú, a befogadó, az alakítandó, Isten tudja mióta, változatlan. Ha ennek sajátosságait ismerjük és önálló, a világ kihívásainak megfelelni tudó embereket kívánunk az „életre” felkészíteni, mi más célunk is lehetne, akkor jó iskolát kell teremtenünk és életben tartanunk. Jeles pedagógusok és gyakorló szakemberek régóta ismerik ennek a receptjét, és minden ellenható tényező dacára eszerint teszik a dolgukat. Iskolateremtő egyéniségek, szolgálók és napszámosok.

Mi is a sok évszázados jó recept? Részletes kifejtésére itt nem vállalkozunk, de tudjuk, hogy a tanáron sok minden – ha nem is minden – múlik. Vade mecum!, azaz „gyere velem!” – mondták a latinok. És ebben minden benne van!

Tudni az ifjú kora és a kor szerinti motivációt, felkelteni az érdeklődését, kíváncsivá tenni, vele menni, együtt csinálni és egyben önállóságra nevelni. Valamin, esetünkben az autón megtanítani azt, hogy miként kell a szakmai dolgokhoz (és nem csak ahhoz) hozzáállni, miként lehet a problémákat megoldani. Az iskolától többet ne várjunk! Bár ezt tudná maradéktalanul teljesíteni.

Azt mondtuk, hogy a képzés alapelvei jobbára változatlanok, a módszerek, a gyakorlat változhat. Ez utóbbit a technika változása, mit változása, generációnkon belüli forradalma és a társadalmi, gazdasági körülmények ki is kényszerítik. Ezzel együtt kell az iskolának is mennie, fejlődnie, átalakulnia.

Van jó példa nálunk is, több is. Kiváló iskolaműhelyek ezek, melyek sorában az elsők egyike, a legjobbak között a nyíregyházi Bánki.

Ha valaki Nyíregyházán, a Korányi úton közelít Sóstógyógyfürdő felé, a Jósaváros toronyházai közül elkülönülve, az út jobb oldalán egy szép park fái közül először a hétemeletes kollégium épülete tűnik fel, majd előbukkan az iskola is.

Ismerjük meg kicsit közelebbről is az intézményt! – a bemutatásra Baracska Antal műszaki igazgatóhelyettes urat kérem.

– A Bánki, teljes nevén a Bánki Donát Műszaki Középiskola és Kollégium, a város és a megye egyik legnagyobb létszámú középiskolája, a nappali és az esti tagozaton közel 1400-an tanulnak. Az intézményt több mint fél évszázada, 1960-ban alapították. Az első tanévet 1960/61-ben jegyezték az akkor még Kossuth Lajos nevét viselő szakközépiskolában. Az első végzős autószerelő osztály ez év június 14-én tartotta 50 éves érettségi találkozóját iskolánkban. A szakképző iskolát a megyei igények hozták létre, s a műszaki szakképzés területén az első szakközépiskolaként alapították meg. Jelenlegi helyére 1978-ban költözött. Bánki Donát nevét 1983-ban vette fel.

A képzési kör folyamatosan, a kor követelményeihez igazodva változott. 1985-ben indult a technikusképzés, s az oktatás 5 évfolyamra bővült. Az iskolából gépjárműtechnikusok, általános gépszerelő és karbantartó, valamint híradástechnikusok kerültek ki. 1998-ban alakult ki a jelenlegi képzési struktúra. A nappali tagozaton 30 osztályban folyik a képzés, a 9–12. évfolyamon 20, a 13–15. évfolyamon pedig 10 osztályunk van. A szakképző évfolyamokon autószerelő, autóelektronikai műszerész, gépgyártás-technológiai technikus, mechatronikai technikus és elektronikai technikus szakon folyik képzés. Az autós szakon végzők ráépülés keretében a 15. évfolyamon még autótechnikus végzettséget szerezhetnek.

Az iskola képzési struktúrája

– Honnan érkeznek a tanulók?

– Az iskola beiskolázási körzetét vizsgálva megállapítható, hogy a megye minden területéről jelentkeznek tanulók, de többen jönnek a környező megyékből és Kárpátaljáról is. Autós területen beiskolázási problémáink a gyereklétszám miatt eddig még nem voltak, népszerűek az autószerelő és az autóelektronikai műszerész szakok.

Autós területen szinte csak nálunk folyik jelentős képzés nappali tagozaton a megyében, így büszkén mondhatjuk, hogy a járműjavítás zömét a volt bánkisok végzik a térségben.

– Kivel van az iskolának kapcsolata?

– Intézményünk a TISZK (Nyírségi Szakképzés-szervezési Kiemelkedően Közhasznú Nonprofit Kft.) partnerintézménye, amely gyakorlati műhelyeket biztosít számunkra, illetve intézményünkkel közösen tanfolyamokat indít. Jó kapcsolatot ápolunk számos autójavító, autókereskedő, gépi forgácsoló vállalkozással, ahol nappalis diákjaink együttműködési szerződés alapján gyakorlati idejüket töltik. Partneri viszonyt ápolunk az Autószerelők Országos Egyesületével, amelynek partneriskolája vagyunk, és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamarával, amely két szakképesítésünket is felügyeli.

– Milyenek a képzés feltételei?

– Elméleti szaktantermeink korszerűen felszereltek, aktív táblák, projektorok használatára van lehetőség, és az internetelérés is biztosított. Szemléltetőeszközeink döntő részét mi magunk készítjük.

A gyakorlaton viszont műhelygondokkal küzdünk, mivel az utóbbi évek tantervváltozásaiból és a tanulói létszámból adódó változásokat nem követték bővítések. Gyakorlati eszközeinket, diagnosztikai és egyéb készülékeinket igyekszünk folyamatosan fejleszteni, de azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi időkben a jelenlegi állag megőrzésére is komoly anyagi forrásokra lenne szükség, aminek eredetét még nem minden esetben látjuk.

Balázs Elek tanár úr által készített szemléltetőeszköz közül néhány darab

Az autós tanári munkaközösségünk tíz főből áll, melyben elméletet és gyakorlatot is tanító kollégák vannak. A régi „motorosok” – Balázs Elek, Baracska Antal, Bene István, Sipeki Zoltán, Tóth Mátyás – mellé lassan felsorakoznak a fiatal tanárok – Béres János, Kovács Zoltán, Laczkó Szabolcs, Pásztor Tamás, Tatomirovics András –, remélhetőleg folytatva az elődök sikeres eredményeit. Fontosnak tartjuk, hogy minden tanár lehetőség szerint elméletet és gyakorlatot is tanítson, mert ez elmélyíti a szakmai tapasztalatokat és segíti a diákokkal való jó viszony kialakítását.

– Nem volt régen sem másképpen, de napjainkban különösen fontos a tanulók többféle megmérettetése. Mikor elhatároztuk, hogy a nyíregyházi Bánki-iskolát az Autótechnikában bemutatjuk, az indokok között első helyen állt az iskola tanulóinak kiváló szereplése sok éven keresztül a tanulmányi versenyeken. Hallhatnánk erről részletesen?

– Képzésünk objektív megmérettetései közé tartoznak a szakmai vizsgák és a tanulmányi versenyek. Ez utóbbiak közül az évente megrendezésre kerülő állami Országos Szakmai Tanulmányi Verseny, közismerten az OSZTV. Tanulóink közül szinte mindig van döntős, és sok esetben „dobogós” is.

A másik tanulmányi versenysorozatot a „szakma” gyakorlatorientált szemlélettel hirdeti meg évről évre. Az utóbbi években ez a háromfordulós verseny Autótechnika Országos Tanulmányi Verseny néven kerül megrendezésre az Autószerelők Országos Egyesülete és az Autótechnika folyóirat szerkesztősége rendezésében. Ezelőtt Aral-, Ford- és Bosch-versenyként szervezték meg őket. Itt is sikeresen szerepeltünk évről évre, minden megmérettetésen a döntőben voltunk, és tíz alkalomból hatszor meg is nyertük az elméleti-gyakorlati vetélkedőt. Munkánk elismeréseképpen ebben az évben a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai és Képzési Intézet Balázs Elek felkészítő tanárt – a megyei középiskolák közül egyedüliként – Kiváló Felkészítő – Tehetséggondozó Tanár Díjban részesítette. Reméljük, hogy a következő tanévekben is sikerül eredményes versenyfelkészítéseket végezni.

Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy diákjainknak a legnagyobb esélyt biztosítsuk a továbbtanuláshoz, elhelyezkedéshez. Örömmel mondhatjuk, hogy autós diákjaink elhelyezkedési esélyei jók, aki komolyan veszi a szakmáját, az talál munkahelyet is.

– Azt mondtuk „a tanáron sok múlik, ha talán, hogy nem minden!” A bánkis versenysikerek kovácsa a kiváló autós tanári munkaközösség, és annak vezetője, Balázs Elek.

– „Különösen jó érzéke van ahhoz – mondja az igazgatóhelyettes úr –, hogy tanítványai közül kiválassza a tehetséges, elhivatott, szorgalmas tanulókat, akiket aztán a tanulmányi versenyek irányába tud terelgetni. Így az elmúlt évek során az OSZTV-n nagyon sok tanulója, szám szerint 1997–2014 között 66 tanuló jutott az országos döntőbe, ami azt jelenti, hogy szakmájukban az ország legjobb 10 tanulója közé tartoznak. Közülük 7 tanuló ért el országos első helyezést. Az Autótechnika Országos Tanulmányi Versenyen iskolánk minden alkalommal indult és mindig bejutott az országos döntőbe. Szám szerint 10 versenyen indultunk, s azok közül 6-on ért el csapatunk első helyezést. A csapatok versenyre való felkészítését és a versenyekre való kísérést mindig Balázs Elek végezte.”

OSZTV 2009. Kecskemét, a legsikeresebb szereplés. Autószerelő 1., autóelektronikai műszerész 1., 2., 6., autótechnikus szak 2. helyezés. A képen balról jobbra: Benedek József, Csernák András, Baracska Antal kísérő- és felkészítő tanár, Papp Attila, Révész Gábor, Demkó Gergő Mihály

– Kezdjük ezzel a témával! – fordulok Balázs Elek tanár úrhoz. A sikerek „kovácsműhelyének” mik a titkai?

– A bánkis tanáréveim alatt fokozatosan kapcsolódtam be a versenyfelkészítésekbe. Ez nálunk mindig csapatmunka, ahol a tanár és a diák egyaránt csapattag. Több kollégámmal közösen, mindenki a saját szakterületére koncentrálva végzi az OSZTV és az egyéb versenyekre való felkészítést.

Új kihívást jelentettek a szakma által meghirdetett versenyekre való felkészülések (Aral-, Ford-, Bosch-, AOE–Autótechnika vetélkedők). Itt általában nem a tankönyvekbe leírt tudásanyagot kérdezik vissza mechanikusan, hanem inkább gyakorlatorientált elméleti és gyakorlati feladatokat kell elvégezniük a tanulóknak. És ami újdonság, az a csapatmunka! Ez logikus is, hiszen a szerelők a bonyolultabb szakmai feladatokat egymással konzultálva oldják meg. Eddig szinte minden évben sikerült olyan csapatokat összekovácsolni, amelyek a több forduló során igazi baráti közösséggé alakultak. Úgy érzem, hogy felkészítő tanárként az együtt eltöltött délutánok alatt én is csapattaggá válhattam. Az erőfeszítéseket eddig még mindig siker koronázta, hiszen szinte minden évben döntős volt a Bánki, több esetben meg is nyertük a megmérettetést.

– Hogyan indult a pályája?

– Középiskolai éveimet is itt, a Bánkiban töltöttem, ugyanis családi indíttatásból az általános iskola végén úgy döntöttem, hogy a gimnáziumi érettségi helyett előnyösebb az, ha szakközépiskolában az érettségi mellé szakmai végzettséget is szerezhetek. Mivel az autók mindig érdekeltek, így az autóvillamossági szerelő szakot választottam.

Négy év bánkis tanulás után a továbbtanulást választottam a győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola Műszaki tanár szakán. A négyéves képzés alatt az autógépész-ismeretek mellett pedagógiai tudással is felvérteztek bennünket. Mindkét területen olyan tanáraink voltak, akik szinte napi kapcsolatban álltak a gyakorlattal (laboratóriumi vizsgálatok, kutatások, Rába-kapcsolat stb.) és ez minket is gyakorlatias szemléletre nevelt.

Balázs Elek a győztes AOTV-csapattal

A főiskolai végzésem egybeesett a rendszerváltás időszakával, amikor sorra bomlottak fel, alakultak át az addig meghatározó nagy autójavító cégek, így az autógépész végzettségemmel nehezen tudtam volna elhelyezkedni. Középiskolámba viszont ekkor kerestek főként – a kedvenc szakterületemet – autóvillamosságot oktató műszaki tanárt, gondoltam, megpróbálom. Ez immár huszonöt éve tart…

– Kérem, említsen néhány dolgot a munkamódszereiről.

– A kilencvenes évek elején a pályakezdésemmel párhuzamosan elindult az a hazai autótechnikai fejlődés, amely a régi „szocialista” autótechnikát váltotta le. A benzinbefecskendezés, jellegmező-vezérelt gyújtások, lambda-szonda -technika, ABS-rendszerek stb. mély ismereteit kellett nekünk is tanulni – tanítani úgy, hogy nagyon kevés forrás állt a rendelkezésünkre. Emlékszem, hogy éjszakánként és hétvégeken mennyi írásvetítő fóliát rajzoltam alkoholos filccel! Ez nem jelentett nehézséget, mivel a szemléltetést mindig fontosnak tartottam. Ma, a számítógépek világában ez már könnyebb, a lehetőségeink is nagyobbak, ezeket igyekszem ki is használni.

De fontosnak tartom az alkatrészekkel, működő modellekkel történő szemléltetést is. Ezért kollégáimmal több alkatrészmetszetet is készítettünk. Az alkatrészmérési feladatokhoz igyekszünk olyan eszközöket készíteni, amelyek csatlakozási pontjai könnyen elérhetőek, az alkatrész működése megérthető, ellenőrzése adatbázis és mérési jegyzőkönyv segítségével elvégezhető. Tapasztalatom szerint ez jobban motiválja a tanulókat.

– A műszaki tanárembernek életen át kell tanulnia, és egyre újabb módszerek, eszközök kifejlesztését igényli. Autótechnikai tanárnak lenni pedig különösen nehéz, mert évről évre szembesülünk új tudományos eredményeken alapuló újdonságokkal, és nemcsak az objektumot kell megismerni, hanem annak tudományos hátterét is. Ezt át is kell tudni adni a tanulóknak.

– A folyamatos önképzés a mi szakterületünkön szerintem létkérdés, mivel a technikai fejlődést követnünk kell.

Jelen kell lenni a szakkiállításokon, bemutatókon, egyesületi összejöveteleken. Szívem szerint mindegyikre elmennék, de sajnos távol vagyunk Budapesttől, ahol ezek a rendezvények általában vannak, így csak néhányra jutok el.

A korábbi – néhány – „központilag” szervezett továbbképzés helyett ma egyre inkább a szaklapokból, szakkönyvekből, internetről megszerezhető ismeret dominál. Szerencsére ezek már viszonylag könnyen elérhetőek, de véleményem szerint szükség lenne a szaktanárok nemcsak pedagógiai, hanem szakmai továbbképzésére is. Úgy gondolom ugyanis, hogy a szakterületeinkre vonatkozó naprakész ismereteket „díjazzák” a diákjaink. Egyre több autós inger éri őket is a médiából, szükségünk, szükségük van arra, hogy ezt a velük folytatott beszélgetéseink során sokszor a helyére tegyük.

– A család?

– Házasságom egy évvel fiatalabb a tanári pályámtól, huszonnégy éve élünk boldog házasságban a feleségemmel. Három egyetemista gyermekem közül az egyik választotta a műszaki szakterületet. Bár tanár nem szeretne lenni, remélem, nem az atyai példa rémisztette el.

SZUBJEKTÍV ZÁRSZÓ.

A cikk „riporterét” régi ismeretség fűzi Baracska Antalhoz és Balázs Elekhez, mert tanítottam őket hajdan a KTMF-en. Miután büszke vagyok rájuk, bár ez egy kicsit túlzó, tanítványaimnak nevezem őket. Talán a szakmai nyitottságot, az új dolgok iránti érdeklődést tudtam átadni nekik. Ez lehet, hogy igaz, de alapvetően nem meghatározó a mi kapcsolatunkban. Meghatározó az, hogy végzésük óta folyamatosan tudunk egymásról, érdeklődünk egymás munkája iránt, és sok mindenben együtt is dolgozunk. A szakma iránti elkötelezettség, a szakmaszeretet, az új dolgok iránti kíváncsiság, az ismeretek átadására való törekvés köt minket össze. Az iskola nem zárkózhat be, tanárai pedig kiváltképpen nem. Nyitottsággal, egymás támogatásával még „ellenszélben” is lehet a pályán haladni.

További pedagógiai, szakmai sikereket kívánunk a bánkisok teljes csapatának!