Egy verseny tanulságai

Befejeződött a 2012. évi Autótechnika Országos Tanulmányi Verseny. Az Autótechnika, korábban a jogelőd Autószaki szerkesztőségéhez kötődő versenyek sorozatában ez már a hatodik volt. A kezdetekben az ARAL ügyvezetője, Hegedűs Zoltán keresett meg minket, hogy ők támogatnának egy olyan szakmai tanulmányi versenyt, melynek nevet az ARAL ad. Legyen benne „ARAL-lal kevert” kenéstechnika, de egyébként menjen a szakmai átfogó követelményeknek megfelelően a verseny. A feladatok kijelölésében a majdani munkaadók véleménye is kikérendő. Alig akad egy szakmai folyóirat szerkesztőinek, akik a szakképzést mindig szívükön viselték, ennél szebb feladat. Az ARAL -versenyt, a cég szponzorációjában, kétszer rendeztük meg.

Némi szünet után az Autószerelők Országos Egyesülete javaslatára elevenítettük fel a verseny szellemét. A recept szerint főtámogató kell a versenyhez, erre a Bosch céget sikerült megtalálni. Az AOE–Bosch tanulmányi versenyt az Autótechnika a szervezésben, lebonyolításban segítette. Ez a verseny is két alkalmat ért meg, a folytatást különösen az autóipart sújtó gazdasági, pénzügyi világválság hiúsította meg.

Az AOE és az Autótechnika megállapodott, hogy létrehozza az AOTV „intézményét”, mert a sikeres előzmények, valamint az ifjú szakemberek „vevőköre”, a javítószektor vállalkozásai, valamint az ellátók – alkatrészesek, garázsberendezés-kereskedők, információszolgáltatók – egy része kimondva, más része kis agitáció után igénylik.

2011-ben és 2012-ben, az AOE bázisiskoláinak körében meghirdetett csapatverseny versenyszabályzata, folyamata kialakult, a versenyek sikerrel zárultak. Az AOTV létének a záloga, hogy a szakma szereplői, ellátói támogatják. Az, hogy az állam szakképzésért vagy a szakmáért felelős intézményei a dolog mellé állnak-e, egy kívülállónak lehet kérdés. Nekünk, több mint húszéves tapasztalattal, már nem. Valahol, egy más világban élnek. Akármilyen átszervezés is történik, csak felrebbennek, majd az „ágakra” ismét visszaülnek, és tovább fogják íróasztalaikat, székeiket. Idén az állami OSZTV és SZKTV versenyek el is maradtak. Óriási ebben a felelőssége az érintett miniszternek. Egy évfolyamtól vette el a nagy hagyományú versenyt.

Reményünk a folytatást illetően a kamarában lehetne. Mi átadnánk tapasztalatainkat, felkínálnánk munkánkat, ha az autósszakmák felügyelete náluk lenne. Ezen az úton lehetne a nemzetközi versenyzés vérkeringésébe is bekapcsolódni. A megmérettetést ne az iskolák végezzék, azt az említett „vevői” kör oldaláról kell megtenni!

Az AOTV ma ugyan az egyedüli e szakmakör versenyében, ad is némi dicsőséget a szervezőknek, és maradhat is, hogy a palettát színesítse, de szerencsésebb lenne, ha itt is rendbe lehetne tenni a dolgokat.

Akiknek ma az AOTV léte köszönhető, azok a támogatók, akik maguk is fontosnak ítélik a szakmai utánpótlást. Köszönet érte!

Lehetnének többen, hiszen a támogatás – még nehéz gazdasági körülmények között is – talán túlzott terhet nem jelent.

Azok, akik az iskoláknak mint termékeik vevőinek eddig is sokat köszönhettek, belőlük éltek, elvárható lett volna, hogy az ügy mellé álljanak. Kevesen tették.

Az alkatrészes piaci elsők soha semmiben, ezt már megszoktuk.

Az importőrök, szakmai szervezetek segítségét, támogatását köszönni kell, sokat változtak…

A verseny rangot ad. Rangot helyezettnek, résztvevőnek, támogatónak egyaránt.

Ehhez meg kell tanulni a teljesítményt elismerni, értékelni, megbecsülni.