A fejlődő országok európai klímafinanszírozása

Ahogy a világ Belémbe, Brazíliába tart a COP30 klíma-csúcstalálkozóra, a klímafinanszírozás folytatása és megerősítése kulcsfontosságú a bizalomépítéshez. Az árvizekkel, aszályokkal és eladósodással küzdő fejlődő országok számára kézzelfogható vállalások szükségesek ahhoz, hogy részt vehessenek a zöldátmenetben, és a leggazdagabb országok hitelessége megmaradjon.

A fejlődő országok nagyobb ambíciót követelnek. Noha az EU pénzügyminiszterei támogatásukat fejezték ki a klímafinanszírozás mellett a COP30 előtt kiadott következtetéseikben, növekvő költségvetési nyomással néznek szembe; Németország és Franciaország például csökkenti a külföldi segélyeket. Eközben az Egyesült Államok nemzetközi klímapolitikai visszalépése további nyomást helyez az EU-ra.

A klímafinanszírozási bizalmi rés

Az EU és tagállamai továbbra is a világ legnagyobb klímafinanszírozói. 2023-ban 28,6 milliárd eurót biztosítottak közpénzből, és további 7,2 milliárd eurót mozgósítottak a magánszektorból.

Októberi ülésükön az EU pénzügyminiszterei megújították vállalásukat, hogy hozzájárulnak a 100 milliárd dolláros éves klímafinanszírozási cél eléréséhez 2025-ig, és elismerték az új globális célt: legalább évi 300 milliárd dollár 2035-re.

A 300 milliárd dolláros célt azonban a fejlődő országok alacsonynak tartják. Környezetvédelmi szervezetek szerint az EU frissen elfogadott klímafinanszírozási megközelítése nem mutat jövőképet, különösen mivel a tagállamok csökkentik a fejlesztési segélyeket.

„A tárgyalások lényegében bizalomra épülnek…, és az egyik legfontosabb bizalomerősítő az ENSZ klímatárgyalási folyamatában a klímafinanszírozás” – mondta David Ryfisch (Germanwatch).

„A finanszírozás hiánya, vagy a szükséges és rendelkezésre álló összegek közti jelentős különbség aláássa a bizalmat, és általában sokkal nehezebbé teszi a tárgyalásokat” – tette hozzá.