Országos Automobil Nagygyűlés

Az első Országos Automobil Nagygyűlést 1933. május 13-án tartották Budapesten, a Vigadó nagytermében. Az esemény nyolcvanadik évfordulóján idézzük fel a régmúltat, nemcsak azért, hogy tisztelettel emlékezzünk az autózásban sokat tett eleinkre, hanem azért is, hogy tanuljunk tőlük, megmérhessük, miben és mekkorát fejlődött napjainkra hazánk automobilizmusa. És miben nem…

Mielőtt a nagygyűlés két előadását kivonatosan felidéznénk, segítségül hívjuk a kor megismeréséhez Majtényi György: „Életstílus és szubkultúra – Az autózás története (1920–1960)” munkájának néhány fejezetét.

„Az automobilok előnyeinek megismerése kapcsán megfogant a gondolat, hogy a „történelem annyit haladt, mint nem is olyan régen 50 vagy még több esztendő alatt”. A motorizáció, a technika „nyílegyenes vonalú” fejlődése az emberekben olyan képzeteket keltett, mint a felgyorsuló idő vagy a távolságok lecsökkenése: kitáguló perspektívát érzékeltetett.

A 30-as évektől fogva – a források szerint – már maradinak számított, aki idegenkedett a motorizáció gondolatától. Nem csoda, hogy az automobil lassan, de biztosan kiszorította a lovat a fővárosi közlekedésből. 1912 és 1927 között kb. 10 000-rel csökkent a fővárosi utakon ügető lovak, és ugyanennyivel növekedett az itt közlekedő „géperejű járművek” száma. Joggal feltételezhető, hogy az autóhoz, az autózáshoz kapcsolódó személyes élmények egyfajta azonosságérzetet jelentettek a gépkocsi híveinek a számára. (Az alábbiakban ezt az életstílus-közösséget jelölöm az autós szubkultúra fogalmával.)

1930-tól fogva átmenetileg csökkent a forgalomban közlekedő autók száma. Az autókereskedelem mélyülő válságát mutatja az a tény, hogy a belvárosból az autókereskedők a város külsőbb régióiba, olcsóbb helyiségekbe költöztek. 1931-ben jelent meg a közlekedésügyi minisztérium rendelete, amely a helyközi autófuvarozást gyakorlatilag megszüntette – azáltal, hogy hatókörét 30 km-es körzetben határozta meg. Az autósok ebben az intézkedésben az államvasút és az államhatalom összefogásának a jelét látták.

A városi utakon, az autós szubkultúra háttérbe szorulásának legkézzelfoghatóbb jeleként átmenetileg megszaporodott a lovas kocsik száma. A szubkultúrát sújtó rendelkezések elleni tiltakozásként az autós szervezetek képviselői 1933-ban nagygyűlést szerveztek. Hogy az autósok érdekeit minél hatékonyabban tudják érvényesíteni, a nagygyűlés végrehajtó-bizottságába a politikai, társadalmi, gazdasági élet prominens személyiségeit kérték fel: többek között vitéz Nagybányai ifj. Horthy Istvánt, a MÁVAG főmérnökét, gróf Teleki Jánost, a KMAC elnökét, gróf Festetics Pált, a Hungária Automobil Club elnökét, József Ferenc főherceget, Bláthy Ottó Tituszt, m. királyi udvari tanácsost, a GANZ és Társa. Rt. igazgatóját.

dr. Schimanek Emil műegyetemi tanár, a Királyi Magyar Automobil Club alelnökének vitaindítója

Az Országos Automobil Nagygyűlésen dr. Schimanek Emil műegyetemi tanár (1872–1955), a Királyi Magyar Automobil Club alelnökének vitaindítójával kezdődött a felszólalások sora. Előadásából idézünk.

„A magyar automobilizmus helyzetét kell vázolnom. Úgy hiszem, hogy a jelenlevők legnagyobb része bizonyos kapcsolatban van a magyar automobilizmussal és ennélfogva nagyon jól ismeri azokat a nehézségeket és súlyos akadályokat, amelyek Magyarországon régtől fogva, de különösen az utóbbi 5-6 esztendőben az automobilizmus fejlődésének útjában állnak és amelyeknek a következménye, hogy nem csak a messze nyugati országokban észlelhető fejlődéstől, hanem a közvetlen szomszédságban, Ausztriában tapasztalható fejlődési foktól is messze elmaradtunk. Mégis úgy hiszem, hogy a magyar automobilizmuson még lehet segíteni.”

„Az automobilnak, a gazdasági tevékenység terén betöltött szerepének fontossága a jelenlegi súlyos gazdasági viszonyok között nemhogy csökkent volna, hanem lényegesen fokozódott, mert a termelés rentabilitásának fokozása és ezzel a versenyképesség növelése sok esetben szoros kapcsolatban van az automobil használatával.”

„A jó külföldi kocsik vámmentesen jöhetnének be az országba, az autók szaporodása sokkal gyorsabb tempóban haladhatna és amellett, hogy az automobil használatához kapcsolódó gazdasági érdekek jobb kielégítést nyernének.”

„A mai válságos helyzetnek nem csak a világgazdaság leromlása az oka, hanem főleg egyes, az automobilizmust súlyosan terhelő kormányintézkedések és ennél fogva remény van arra, hogy azoknak megváltoztatásával a további leromlást meg lehet állítani és a gyógyulás folyamatát meg lehet indítani.”
„Ha végig nézünk azokon a terheken, amelyeket az autótörvény és a különböző kormányrendeletek az autótulajdonosokra hárítanak, akkor bizonyos csodálattal kell megállapítanunk egyfelől a pénzügyi hatóságok fantáziájának szárnyalását, amellyel az autótulajdonosok megadóztatásának alapjait és módjait felkutatja, de megdöbbenéssel kell egyszersmind látnunk azt is, hogy nem csak az automobilizmus fejlődésével kapcsolatos gazdasági érdekek, de sokszor a kincstár jól felfogott érdeke is figyelmen kívül marad, amikor az adózás mértékét megállapítják.”
„Nálunk alig van egy pár modernül kiépített jó autóút. Az útépítési program gyors végrehajtása, sőt nagymértékű kibővítése, illetőleg kiegészítése sürgősen szükséges. Abból, hogy útjaink nincsenek megfelelő állapotban, nem csak az automobilizmus szenved súlyos károkat …”
„hanem súlyos kára származik az országos gazdálkodásnak is. A rossz út megrövidíti az automobil élettartamát…”

„Egyetlen egy mód van arra, hogy a fejlődés előfeltételeit megteremtsük, és ez: az államnak meg kell könnyíteni az autótartást, az államnak elő kell mozdítani az automobilnak az ipar, a kereskedelem és egyéb gazdasági ágazatokban való, mentől szélesebbkörű használatát. (…) Ezt az állam annál is inkább megteheti, mert egészen bizonyos, hogy oly intézkedésekkel nem mond le egyetlen fillér bevételről sem, sőt ellenkezőleg, többet vesz be majd a réven, mint amennyit elveszít a vámon.”

Gróf Festetics Pál fővárosi tanár, a Hungária Automobil Club elnökének összefoglaló előadása

„Sok mélyen-szántó, komoly előadásban tárult fel előttünk a magyar automobilizmus valódi képe. Mindnyájan tudjuk, hogy a hazai gépjármű ügy még gyermek, de ma meggyőződhettünk arról, hohy ez a gyermek súlyosan beteg. Rámutatunk a betegség tüneteire, felfedtük a gyógyítási lehetőségeket. Ez azonban nem elég. Ha egész munkát óhajtunk végezni, úgy fel kell használni a nálunk magyaroknál oly ritka jelenségeket, t. i. azt, hogy mind együtt vagyunk. A jelen nagygyűlésen ugyanis mindenki megjelent, akinek a robbanó motorhoz valami köze van. Éppen ezért javaslom, hogy a nagygyűlés mondja ki, a Gépjármű Érdekeltségek Országos Szövetségének megalakulását.

Azonban itt sem szabad megállni, hanem kérjük további javaslatunkban a Magyar királyi kormányt arra, hogy alakítson mindazon minisztériumok, illetékes tényezőiből, akikhez jelenleg is a motorügyek tartoznak – egy közös miniszterközi szervet.

Meggyőződésem, hogy ezen két szerv együttes, egymást támogató munkája meg fogja hozni a kívánt eredményt.

Mélyen tisztelt Nagygyűlés!

Hónapokkal ezelőtt, amikor a Nagygyűlés előkészítő bizottságának első ülése volt, tudatában voltunk annak – és egész munkánkat ez jellemzi, – hogy az államnak az előírt bevételeire szüksége van.

Mindnyájan igen jól tudjuk, hogy az a végösszeg, amelyet a kormány a költségvetésbe beállított, be kell, hogy folyjon. Azt is tudjuk azonban, hogy ennek behajtása mindig nagyobb akadályokba és nehézségekbe ütközik, minek következtében ezen összeg állandóan csökken.

Az a célunk, hogy ezen összeg ne csupán nagyságában biztosítva legyen, hanem emelkedjék. Úgy kívánunk a Magyar automobilizmus ügyén segíteni, hogy az egyes egyének terhein könnyítve, nagyobb forgalmat előidézve, az állam jövedelmét fokozhassuk. Egy kézzel oda kívánunk nyúlni a hosszú hónapok óta zárt, poros garázsajtókhoz, megkívánjuk azokat nyitni, hogy visszahívjuk a mindennnapi forgalomba a lassan elértéktelenedő, halódó gépkocsikat. A másik kezünkkel a kereskedelem és a gyártás felé nyúlunk, megnyitván az új kocsik forgalomba hozatalának lehetőségét, miáltal a gépjárművek számának állandó emelkedését óhajtjuk elérni.

Mi azt szeretnénk, ha minél több kocsi és motorkerékpár szaladna az úton, mert ez életet, megélhetést jelent több ezer család részére.

Mély tisztelettel kérem a kormány itt jelenlévő igen tisztelt képviselőit, fogadják megmozdulásunkat szeretettel, rokonszenvvel. Mi jót akarunk, mi segíteni szeretnénk, a közös ügy, hogy magunk is jól járjunk.

Szent meggyőződésem, ha a kormány, hatóság és társadalom összefog és kéz a kézben dolgozik, az eredmény elmaradhatatlan.

Mélyen tisztelt Nagygyűlés, igen jól tudom, hogy a mai gazdasági válságban rögös, tüskés az az út, melyet ki kell taposnunk. Járjunk azonban emelt fővel, hittel azt mesgyét, melyet a Gondviselés kiszabott és soha egy pillanatra sem felejtsük, hogy ez az út Nagy-Magyarország felé vezet.”

Forrás:

http://www.korall.org/hu/node/1716,
Nyúl József gyűjteménye,