Nyugaton a helyzet változatos

Második alkalommal kínált családi programot május 4-én a Mosonmagyaróvári Veteránjármű Egyesület 2012 és a Szigetközi Sasok Motoros Baráti Kör a már hagyományosnak mondható, tavasszal megrendezésre kerülő éves találkozójukkal. Az időjárás különösen kedvezett a rendezvénynek, mivel az előző napok záporai éppen megszűntek, és a meleg sem riasztotta el a távolabbról érkezőket, hogy volán mögé üljenek.

Az esemény ismételten a mosonmagyaróvári művelődési ház parkolójában került megrendezésre, mely a város központjában található, így a húsleves rotyogását megunó környékbeliek „leugrok a boltba” fedőnevű akciójához is remek célpontot kínált. A különböző veteránautó-alkatrészt, tartozékot kínáló árusok már reggel hat óta gyülekeztek a helyszínen, hogy újra és újra megdöbbentsék a kilátogatókat a különböző eldugott helyekről előkerülő, sok esetben rég megszűnt márkák vadonatúj, soha be nem épített gyári alkatrészeivel.

A rendezvény pont a tűzoltók világnapjára esett, így nagyon stílszerű volt, hogy a környékbeli falvakban fellelhető veterán tűzoltóautók is tiszteletüket tették a sokaságban. A szirénától és a sok kis kapcsolótól, rekesztől megbabonázott gyerekek unszolás nélkül vették birtokba őket. A Győrből érkező „faros” busszal jelképes összegért lehetett részt venni egy retro városnézésben, mely minden várakozást felülmúlóan népszerűnek bizonyult. Annyira nagy volt a tömegközlekedés vagy inkább a tömegköröztetés eme formájának a sikere, hogy néha már a Szlovákiából érkező, frissen elkészült Karosa SM11 típusú, nálunk szinte ismeretlen busz tehermentesítette a magyar szépséget.

A Szencről ideutazó csehszlovák csoda, mely a szériájának utolsó darabja, talán nemcsak az Ikarusnak jelentett egy kis fellélegzést, hanem az utazóközönségnek is, hisz a magyar kollégájával ellentétben elhúzható oldalablakokkal volt felvértezve. A „faros” a számunkra érthetetlen ablakkialakítását azzal érdemelte ki, hogy virágkorában a repüléstől ódzkodó elvtársakat szállította menetrend szerinti járatként Kelet-Berlin–Moszkva távon. A történelmi fejlődés szempontjából kevésbé szerencsés keleti országok közt is „speciálisnak” számító útviszonyok miatt erősített rugókkal is büszkélkedhet az ország egyetlen működőképes harmonikaajtós 66-osa.

A klub meghívására Pap Zoltán is elhozott egy stabilmotort a dunaszegi gyűjteményéből, melyet a látogatók legnagyobb örömére be is indított. A gépet 1930 körül gyártották a HSCS gépgyárban, aminek utóda a Vörös Csillag Traktorgyár. Az MK4 típusú stabilmotor különlegessége, hogy párolgáshűtéses, valamint hörgőszelepes kialakítású. Ez utóbbi annyit tesz, hogy csak a kipufogószelep vezérelt, a szívószelep működéséhez csupán az atmoszférikus nyomásra van szükség. Azt, hogy a több tüzelőanyagú motorhajtás mennyire nem új keletű dolog, ez a közel hetvenéves konstrukció is bizonyítja. Itt a benzin-petróleum párost részesítették előnyben, hisz az utóbbival való üzemeltetés jóval gazdaságosabb volt. A benzint csak addig igényelte a gépezet, míg be nem melegedett, így az üzemanyagtartály benzinnek leválasztott része jóval kisebb, mint a petróleumé.

A rendezvénynek helyet adó település hármas határ menti elhelyezkedéséből adódóan szerencsére a határon túli klubok nagy lelkesedéssel, a szakmán belüli határokat nem ismerő összefogásról tesznek tanúbizonyságot, és hozzák el a féltve őrzött, sokszor itthon még sohasem látott gépcsodákat. A kiállított gépjárművekre a látogatóközönség három kategóriában adhatta le a szavazatát, melyek összeszámlálása után a rendezvény végén kihirdetésre kerültek a szépségverseny győztesei autó, motor és tűzoltóautó csoportban.

A rendezvényre nem csak „patika” állapotú, utolsó csavarig felújított járműveket engedtek be a szervezők, hanem megfelelő korú igényesen megépített, a „humoros” rendszámtáblákat és krómsárkányokat mellőző autókat és motorokat is. Ennek köszönhetően azt lehet mondani, hogy nem akadt olyan látogató, aki nem találta meg a szombati veterán- és hobbiautók, valamint motorok különös keverékéből képződő seregszemlén a kedvére valót. Az eddigi életük során talán soha ilyen „bügyörgetésben” nem részesülő egykori KGST-beli típusoktól kezdve, a gőgös angol arisztokráciát képviselő járműveken keresztül, az épített amerikai autókig mindent fellelhetett a kedves látogató.

A sok, talán a gyári viszonyok mellett el se képzelhető minőségben újrafényezett csillogó csodák közt szép számmal akadt azért kopottas, kissé megviselt, de gyári fényezés is, sőt egy a felújítás elején lévő Trabant az oldalsó műanyag elemeinek tetőcsomagtartóra helyezésével tovább növelte a kontrasztot. Ennek köszönhetően az utca embere nem csak elszörnyülködhetett a „papírjaguár” önhordó acélvázának szellős kialakításán, hanem az oly sok álmatlan éjszakát okozó rendbetétel egy kis vas-oxidos szeletébe is beleharaphatott.

A találkozó egyik különlegességének számított a Győrből érkező 1928-as kiadásával a rangidős címet megszerző B14-es Citroën. A maga idejében Fáradhatatlannak becézett francia népautó régimódi kecsességgel hullámzó vonalaival bűvölte el a látogatókat, de az érdekes műszaki megoldások iránt fogékonyak se unatkoztak a jármű mellett. A két év alatt felújított gépkocsi favázas karosszériával, 6 V-os elektromos rendszerrel és termoszifonos hűtéssel rendelkezik. Az oldalt szelepelt 1539 cm3-es motornak és a háromfokozatú kézi váltónak köszönhetően a gall szépség legénykorában akár 
80 km/h-s sebességgel is riogathatta a közlekedés többi résztvevőjét, de nyugdíjaskorának megfelelően mostani tulajdonosa megelégszik ennek a felével is.

Az eseményről összességében elmondható, hogy jól sikerült, hisz általános jókedv kísérte a megmozdulást. Ez főleg annak a tükrében dicséretes, hogy a klub „kutyabőrén” még szinte meg se száradt a tinta, mégis ennyi embert sikerült megmozgatniuk. A helyszín jól megközelíthető volt, melyen sokat segített az, hogy a klubtagok a kakasszót megelőzően kitáblázták az ország minden irányából érkezőknek az útvonalat. Ezenkívül a látogatóközönséget is sikeresen bevonták a szervezők a régi korok értékeinek megőrzéséért folytatott, gyakran elkeseredett, de soha meg nem hátráló küzdelmébe azzal, hogy a helyi közlekedéssel, veterán járművekkel kapcsolatos fotók, ereklyék helyszíni bemutatásáért garantált ajándékban részesítették a látogatókat. Azzal kapcsolatban nincs kétségem, hogy jövőre is sikerül ilyen nívós eseményt összehoznia a rendezőknek és azzal sem, hogy feltétlenül részt veszek benne.