80 év magasából visszagondolva a nagy váltás időszakára

Tisztelettel köszöntelek kedves Tanár Úr és kívánom, hogy levelem jó egészségben találjon.

Szomorú hírt akarok közölni, amely engem is erősen megrázott. Július 1-jén elhunyt Szilasi László, a debreceni Bosch-szerviz vezetője, régi, jóbarátom. A hírt kedves felesége, Ilonka közölte velem telefonon. Közel 30 éve voltunk jóbarátok, együtt jártuk a német Berufsbildung centrumokat, ahol az IPOSZ és a német Handwerkskammer jóvoltából tanulók, mesterek, oktatók vehettek részt 3 hetes elméleti, gyakorlati továbbképzésen. Nagy segítség volt ez akkor, amikor a vasfüggöny leomlott, itt voltak még a Trabantok, Wartburgok, de már ellepték az országot a „lefutott” Opelek, BMW-k, Mercik, Fordok stb. Hirtelen megváltozott a szerelőműhelyek feladata: benzinbefecskendezés, elektromos gyújtás, dízeltechnika, ABS-javítások következtek, de erre nem voltunk felkészülve, sem elméletben, sem gyakorlatban, sem alkatrészben, sem műszerek terén. Mentünk hát Németországba tanulni technikát, műhelyfelszerelést, elméletet és gyakorlatot. Kiváló oktatókkal találkoztunk, tisztelték a magyarokat és megadtak mindent (étkezést, szállást, útiköltség-térítést, zsebpénzt stb.). Amikor Münsterben voltunk, az oktató Josef Hillebrandt úr elvitte a csoportot Wolfsburgba, ahol egész napos gyárlátogatáson vettünk részt a VW-autógyárban.