Unokáink játéka

Fiatalabb éveimben sokat olvastam. És bár nem rajongtam a futurisztikus, sci-fi regényekért, egy szerző kivétel volt, a lengyel Stanislav Lem. Egyik regénye úgy kezdődik, hogy a világ tudósai már annyira megismerték a materiális környezetünket, amiben élünk, hogy szuper számítógépeikben a csak képzeletben létező, azaz imaginárius dolgokat kezdték kutatni. Sorra tápláltak meséket a gépekbe.

Ez jutott az eszembe minap, amikor azt a hírt olvastam, hogy az önvezető autonóm kocsik fejlesztésének egyik akadálya az a mérhetetlen mennyiségű információ és programozási igény, ami a járművek vezérlőegységének betanításához szükséges.

A programozók ugyanis rájöttek, hogy a nap huszonnégy órája nem elegendő arra, hogy a gépkocsik az önállóságuk megtanulásához szükséges megfelelő mennyiségű kilométert fussanak. Ekkor néztek ki a kutatók a „dobozból” és esett tekintetük a Grand Theft Auto V videojátékra.