„Vízöntő” – Öntsünk tiszta vizet a pohárba!

Az első „Vízöntő” írás bevezető, a témák tárgyalásához, a dolgokhoz való hozzáállás módjáról szól. Ennek többféle lehetősége is van: érdekvezérelt akár gazdaságilag, akár politikailag, előítéletes, nem kiművelt, bulváros az olvasottságért, arról nem is szólva, hogy emberi gyarlóság is motiválhatja. Amiért ez felmerül és mindjárt a legelején tisztázandó az az, hogy mi melyik utat akarjuk járni.  Nem könnyű, ha az írónak vannak (meg)kötöttségei azon felülállni és objektívnek lenni, de törekedni kell rá. Mi megkötöttség-mentesek voltunk, igyekeztünk objektívek lenni lapkiadásunk 35 éve alatt is, tehát maradunk haladó hagyományainknál.

A vélemény természetrajza

Azt írja Náray Tamás egyik könyvének indításaként:

„A kívülállók véleménye a legritkább esetben tükrözi a valóságot.
Éppen ezért nyugodtan figyelmen kívül hagyható.
Én is egy kívülálló vagyok.”

Ez Náray szarkasztikus öniróniája, melyre azonban figyelni kell, mert láttat, leleplez.

Könyvében máshol olvashatjuk:

„…a vélemény – amiről ki szokták jelenteni, hogy én nem tudom, ez csak egy vélemény – voltaképpen számos esetben nem más, mint felelősségvállalás nélküli, mi több, az esetek java részében még szándékosnak is mondható károkozás.

Tudniillik a vélemény a felületes hallgató számára könnyen válik megkérdőjelezhetetlen igazsággá, és onnantól a vélekedés már tényként »utazik« tovább.”

A „megmondóemberek” aranykorát éljük

A mi szakmánkban is: a közúti mobilitás technikai kérdéseinek komplex témakörére szűkítve. Soha nem látott műszaki vívmányok jelennek meg, az újak feltartóztathatatlanul törnek előre, mire aggodalmainkat együtt a hazai tudós urakkal megfogalmazzuk, már meg is oldódtak, ezzel együtt a múltbéliek elsöprése szinte napról napra történik. Ezt nyomon követni, felvenni az iramot, az új szemléletet magunkévá tenni, miközben köt régi énünk, nem könnyű.

A „megmondók” problémája, hogy tükrözni vélik a nagy valóságot (Náray szavai), az bizony nehéz dolog. Komplexitása miatt talán lehetetlen is.

Ez nem riasztja őket, mert úgy vélik, akinél a bölcsek köve, annak kötelessége is az igét hirdetni. Ismét Náray: ez (csak) vélemény.

Szómagyarázat és ami mögötte van…

Napjaink közvéleményt befolyásolni akarói, általános szóhasználattal az influenszerek, véleményvezérek olyan személyek, akik hatással vannak mások gondolkodására, döntéseire vagy viselkedésére, leggyakrabban online felületeken. Nem a „híresség”, messze nem a szakértés a lényeg, hanem a befolyás és a közösségi bizalom.

Nagy általánosságban nem mértékadók, mert

• csak személyes benyomásokat osztanak meg, mert ez szubjektív műfaj,
• követői létszám növelésére törekednek, ezért leegyszerűsítenek, szenzációhajszolók.

Ehhez képest a „megmondó” bizonyos tekintetben veszélyesebb: tetszeleg felszínes szakmaiságban, magabiztos, kinyilatkoztat (mintha a bölcsek köve birtokában lenne.

Vannak, akik ezt hivatásból teszik (fizetésükért meg kell dolgozniuk), mondandójukat kilóra mérik. (Kedvencem: ha az adott hónapban kevés villanyautó kel el a világban – temetik a villanyautót, ha rekordeladás követi, az egekbe emelik; ha egy nagy autógyár gondokkal küzd, ha nem tudta növelni a termelést, azt leírják; közlik, hogy a villanykorszak maga a csőd…)

• Vannak, akik mondandójukat egyenesen kinyilatkozás szintjén adják elő.
• Vannak, akik vesszőparipájukra ülnek, és alaposan megvezetnek minden olvasójukat.
• Vannak, akik egy véleményvezér nótáját fújják, miközben saját véleményükkel tupírozzák.
• Vannak, akik műszaki, gazdasági, politikai analfabéták, ebből kifolyólag van határozott véleményük.

Szűkítve a mi dolgainkra…

Kinek a véleményére lehet adni?

Kinek a fixa ideája (mert az lehet a helyes alapállás, és nem rögeszme) elfogadható?

Nem az a lényeg, hogy egyénileg valami elfogadható, mert az már nézőpont, vélekedés, egyéni tévedés, hanem az, hogy elfogadott!

Még nehezebb arra válaszolni, hogy mi az „elfogadott”. Ki által elfogadott?

Ez a fixa idea tudományos alapú, Földünk légkörét, a légkörben lezajló folyamatokat, a légkörben felgyülemlő anyagok hatásait, fizikai, kémiai tulajdonságváltozásait érinti.

Előjelzései olyan változásokra mutatnak rá, melyek földi létünket súlyosan érintik, és melyek ma még (a 24. órában) enyhíthetők, talán ki is küszöbölhetők.

Ezeket a sorsdöntő figyelmeztetéseket a világ politikai erői (sokan) megértették, és erre alapozva hoztak döntéseket. Ennek a mobilitást is érintő legfontosabb parancsa a dekarbonizáció.

Nagy változás ez, nagy változást kell (kellene) hoznia!

Minden változás vonzatai óriásiak, gazdasági hatásai nem hanyagolhatók el. Sőt ezek gyakran meghatározók, ezek az ellenállás fő forrásai, melyek a környezetpolitikára is tudnak hatni.

A politika felelőssége, hogy a hatásokat minimalizálja, feloldja úgy, hogy a hatásvonal, a lényegi kérdések ne sérüljenek.

A megengedhető kompromisszumokat meg kell kötni. Az igazítás, a pályakorrekció nem a koncepció bukása!

(A lehetséges esetek latolgatásába belefér, miszerint a klimatológusok azt mondják, „bocsánat”, tévedtünk: nincs indoka és akadálya, hogy a kőolajos régi világ visszatérjen. Én vélem, ez ma esélytelen.)

Kik azok a „megmondók”, akik vélekedése iránymutató (lehet)?

Akik a fentiekkel tisztában vannak, akik számára az átállás feltételei, lehetőségei (alapanyagok, műszaki lehetőségek, gyártás, politikai akarat, társadalmi elfogadottság vagy el nem fogadottság, az alapkutatás eredményei) már amennyit közzétesznek, amennyire lehet, ismertek. Akik napról napra követik az eseményeket, jogszabályokkal és jogszabálytervezetekkel, azok vitáival is tisztában vannak.

Ha nézzük a villanymobilitással foglalkozó (kiváló tartalmú) honlapjaink kommentjeit, az mind vélekedés. Műszaki ismeretek, globális ismeretek (energetikai, környezetvédelmi, gazdasági, iparpolitikai stb.) hiánya jellemzi, vagy azokat rosszul értelmezi. Nem tényeken alapulók, dühösek, agresszívek, sajnos rágalmazók is, és főleg…

Vannak persze jók is, azokat élvezettel olvasom, tanulok belőlük.

Az Autótechnika Vízöntő nem „megmondó”, nem véleményvezér.

Nem véleményformáló, mert nem véleményt mond. Rávilágít alapokra, tényekre. Mi is valljuk: A hír (a tény) szent, a vélemény szabad. [„Facts are sacred, comment is free” – C. P. Scott, a The Guardian szerkesztőjének 1921-es megfogalmazása.]

Ha véleményt adunk, azt hiteles személytől tesszük, és nem kommentáljuk (legyen az ő felelőssége…).

Nézzük évfordulónk kedvenc témáját!

Ismert a hír, sőt ebben néhány módosítási elem is, hogy az EU áttekinti 2035-re vonatkozó tiltását és más szigorú, átállásra vonatkozó felpuhító (?) rendelettervezetét.

A „megmondóknak” ez nagy napja – a nép egyszerű gyermekei és a nyomás alatt lévő német főpolitikusok megnyugodhatnak, megmenekült a belső égésű motor (és nő az olvasottság!).

Ez azonban bűnös megtévesztés a „megmondók” részéről, és ez az EU nagy cselének látszik, melyet a „megmondók” benyeltek… Tudják általában ők is, hogy ezt árnyalni kellene, de a podcast, az újságírás belső szabályai sok mindenben elnézők…

„Öntsünk tiszta vizet a pohárba” – címmel kezdtem írásom, és tervezem, hogy a „vízöntések” ad hoc írások lesznek. Távol áll tőlem, hogy „megmondó” legyek, csak azt mondom el, ami tisztáz dolgokat, amik például az EU rendeletekből kiolvashatók.