Le kategória, azaz a motorkerékpárok – 2. rész

Azt kell mondanunk, hogy minél szerteágazóbb műszaki paraméterekkel rendelkezik egy-egy járműkategória, annál nagyobb az „aknaveszély”, így folytassuk még a motorkerékpárokkal kapcsolatos vizsgabiztosi „tűzszerész” ismeretek részletezését. Gondoljunk csak bele, a 2–3–4 kerekű kivitelek konstrukciós eltérései önmagában a fékvizsgálatoknál , de akár az „alsó” vizsgálatoknál is egyedi technológiai elvárásokat igényelnek, melyek még mindig a vizsgabiztosok általános ismereteire hagyatkozva a szakmai elhivatottságukra épülnek, nem pedig következetesen felépített központi, netán jogszabályilag megtámogatott vizsgálati technológiákra.

Bár csak „gyalogsági aknának” tűnik, de a sebességmérők hiánya, vagy nem megfelelő – nem minősített – kivitelek alkalmazása a mindennapokban komoly közlekedésbiztonsági kockázatot indukál, hisz a közúton való haladási sebesség objektív kontroll nélkül valósul meg. Akár a gyári „hanyagságokat”, akár a járműtulajdonos egyedi megoldásait ezen berendezésekkel kapcsolatban a vizsgabiztos ne vállalja át, mivel egyrészt a KÖKIR-be amúgy is fényképezni kell a műszerfalakat, km-állásokat, másrészt a vizsgaesemények előéleti képeihez való társadalmi hozzáférés ne adjon pl. visszamutogatási alapot egy-egy gyorshajtási ügyben, ahol a motoros a közlekedési sebességének „metrológiai megfelelőségét” a műszaki vizsgán való elfogadással akarja alátámasztani, legyen szó egy „no name” sokszor kerékpárokhoz kifejlesztett digitális sebességmérőről, illetve „házi barkács” műszerfalakról.